Édi :)

Mert mosolyogni, azt kell:P... 

az ajtóban...

Leadva.
22 év ... függelék nélkül...
Van benne pár hiba. Közel sem teljes, közel sem tökéletes. Hiányosnak érzem, de most úgy elég is volt belőle. Most kicsit mindenből...
Hiányzott, hogy valaki szeresse... valaki értékelje... valaki megdícsérje... hogy tovább tudjon élni. Bár a vágy, a lelkesedés, és talán én is sokkal inkább.. De én sem tettem meg a magam részét. Vártam egy külső kezet. Hát nem volt.

Most jön a többi. Valahol az is, hogy oda tudjak újra állni Isten elé, s elmondani, hogy sajnálom... Mit is? Van amit...
Na meg az is most jön, hogy megtanuljam azért tenni a dolgokat, mert nekem fontosak. Nem azért mert másnak. Nem azért, mert más arra bíztat, hogy jó, hanem csak mert nekem fontos. Megtanulni, hogy igen, merjenek dolgok fontosak lenni. Ne várjam, hogy más majd elmondja, hogy ez jó... nem fogja. Talán néha. De van, amikor senki sem tudja sem megérteni, sem átérezni a helyzetet. Ilyen.

Kicsit ijesztő. Rájöttem, hogy nem tudom  hogyan tudok bíztatás nélkül menni. Nem tudom hogyan lehet elhinni valamiről, hogy okés, ha nem látom, hogy valakinek igazán az, hogy mások szerint is van értelme.

22 év... függelék nélkül...
azt hiszem a többi az egy másik kiadás lesz...

Régi kedvenc...

Reményik Sándor

Kegyelem

Először sírsz.

Aztán átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe veled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

A legrejtettebb kérdésem

Fura, hogy mostanában dalokkal jövök. Megint egy:).

Egyébként... hát voltam már boldogabb, és azt hiszem leszek is még. Ami viszont ennél fontosabb, hogy kérjetek Istentől, mert elképesztően komolyan veszi. Kérjetek, kérdezzetek, vigyetek eléje mindent, amitek van, és amitek nincs! És higyjétek, hogy igen, meg tudja adni, és meg tudja válaszolni azt, amit ti nem...
És még valami: ne félj feltenni azt a kérdést! Csak állj elé, és mondd ki... azt amit még magad előtt sem mersz beismerni...

Pár hónapja feljött bennem egy kérdés. Annyira szégyelltem, hogy hogy tarthatok még mindig itt. Ez a kérdés... De nem mondtam ki... magamnak se... aztán egy gyónásban valahogy kimondtam a szavakat. Hm.. hát gondolkoztam most, hogy vajon le merjem-e írni, annyira durva, de leírom. Legalább látjátok, hogy mennyire nem vagyok tökéletes:P. De az Övé vagyok, így is:P.

Szóval az egyik kurzuson azt éreztem, hogy megkérdőjelezek mindent, amit eddig hittem. Azt, hogy Isten létezik-e, azt nem tudtam megkérdőjelezni, hiszen annyira nyílvánvaló volt, fizikailag is annyira jelen volt, hogy ezt nem lehetett. Viszont akkor jött a következő pont: mi a helyzet Jézussal? De hiszen Ő az életem királya, hogy is tudnak ilyen gondolatok az eszembe jutni! Vádoltam magam, ki nem mondtam volna, Jézus előtt is csak sírtam, hogy hogy tarthatok még itt... mi történik? Nem értettem, s azt éreztem, hogy ennyire hűtlen nem lehetek, mert ezt kibírni sem lehet...:(
De kimondani nem mertem, hogy mi is játszódik le bennem. Szégyelltem.
Pár napja, egy gyónásban elmondtam a pap bácsinak. Elküldött könyvesboltba, hogy nézzek utána:P. Nagyon élveztem az ötletet, olvasni szeretek, hát nagy boldogan el is mentem:). Vettem is valamiket, de végül az argumentatív könyv helyett végül egy művész leányzónak a történetét vettem meg, és egy pici könyvecskét Jézusról. Az első könyv azért érdekes, mert pár nappal előtte mondtam Istennek, hogy azt hiszem nekem el kell olvasni egy ilyesmit, mert az elméletem kezd felgyűlni, anélkül, hogy alkalmazni tudnám a dolgokat. Kellene egy példa... Hát kaptam:P.
De most jön az érdekesebb része a dolognak:
Tegnap szomorú voltam, pakolgattam, s miközben dobáltam a dolgokat a dobozva, ez került a kezembe: "Történelmi személy-e Jézus?Isten-e Jézus Krisztus?"... elképesztő volt... ugyanazok a kérdések, amik a fejemben voltak. És az én könyvecském volt! A saját könyvem, értitek ezt?! Nem is tudtam róla, hogy van nekem ilyenem, arról aztán pláne nem, hogy Kolozsváron van, a szobámban, valami papírok között.

Igazából nem is kérdésemen van a hangsúly. Már egy ideje tudom, hogy kicsoda Jézus, és hogy nemcsak hogy élt, hanem most is él, és azt is tudom, hogy én is azért élek, s azért is fogok élni, mert Ő értem meghalt:). Tudtam. Mégis beleült egy gondolat a fejembe, és kínozott, hogy hát én milyen bizonyítékot tudok erre... stb-stb... S ezt a hangot nem tudtam én elhallgattani. Amíg pedig Isten előtt sem mertem ezt beismerni, addig nem történt semmi. Amikor viszont végre kimondtam, akkor Ő adott egy könyvet a kezembe, válaszokkal. Nem szidott meg, nem tagadott ki, nem mondta, hogy hogyan lehetek ennyire hitetlen azok után, amiket eddig mutatott... Pedig oka az lett volna rendesen.
De nem, hanem kezembe adott egy könyvecskét, aminek a kérdései nem megközelítik az enyémeket, hanem ugyanazok. A könyv több kérdést vesz át, ugyanabban a sorrendben, ahogyan az én fejemben álltak össze. És bizonyítja mindegyiket. És végre tények:).

Nem vagyok rá büszke, hogy bizonyítani kellett ezt most. Viszont megéreztem, hogy Isten mennyire hatalmas, és mennyire szeretné, hogy Vele járjunk, és hogy megismerjük Őt. Úgy mentem eléje, mint aki belehal a saját kérdésébe... s Ő felemelt, és válaszokat adott.

Egyszer még éltem meg ezt Vele, kb egy évvel ezelőtt. Akkor 22 év alatt felgyűlt kérdéseimet osztottam meg Vele, amiket szintén nem mertem sem megfogalmazni, sem kimondani előtte, mert úgy gondoltam, hogy az is bűn., hogy egyáltalán eszembe jut..
De... azt hiszem, hogy ha egészen őszintén eléje visszük, s az a dolog valóban elválaszt minket Tőle, akkor nem késik válaszolni.

Elképesztő.
És akkor megint az én kedvenc igém:
"Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé".(2Kor 12,9) :)

Egyébként mostanában kicsit nehezen veszek néhány dolgot, de amikor tegnap Isten ilyen keményen válaszolt erre a kérdésemre, akkor abban is megerősített, hogy komolyan vesz!:) Nagyon komolyan veszi a fájdalmamat, a nehézségeket, a kérdéseket... az életemet...
Komolyan, de nagyon meglepikkel dúsan is:P:).
Én azt szoktam mondani, hogy nagyon aranyos:P:). Most mondd azt, hogy nem:P:P:)!

Pörgős éjszaka:)

Ha éjjel tanulok, mindig pörgős dalokat hallgatok közben, hogy ébren tartsanak. De amúgy is szeretem őket:P. Gondoltam megosztok veletek párat a  kedvenceim közül. Egy ige is eszembe juttott közben:

"Nappal kegyességét küldi nekem az Úr, s éjjel neki szól énekem: imádkozom éltem Istenéhez." (Zsolt 42, 9) 

Hát így legyen:).

Hillsong Kids. Igen, ilyen gyerek dalos:), de én szeretem:P. 

Most jöjjön egy vidám, s szintén pörgős dal, ezúttal magyarul. Erre igazából nagyon táncolnék is, ha lenne kivel:P.

És akkor ma még egy... ez kevésbé vidám, viszont gyönyörű... és az egyik kedvenc dalom. Amikor szomorú vagyok, amikor azt érzem, hogy ez most nem megy, amikor igazából senki se tud segíteni, olyankor szoktam betenni ezt a dalt. Szerintem elképesztő erő van ebben a dícséretben... Ha nem érted a szövegét, érdemes lefordítani...

u.i. Nagyon szerettem volna Gável dalokat is betenni... azok közül rengeteg kedvencem van. Sajnos youtube-on keveset találtam meg, de itt van kettő ízelítőnek:

Ja, és július elején lesz Gável koncert Szovátán:). (Bővebb infók: http://valtsiranyt.ro/programok.php)

El tudnám képzelni, hogy én is ott legyek:D... hátha:).