2010. március 28., vasárnap

Eletem Kiralya

Elkepeszto hetvegem volt!
Penteken ugy indultam neki, hogy most mindent, minden problemamat vagy gondomat itthon hagyom, s ugy megyek Fulop-re, hogy megengedem Istennek, hogy hasznaljon, barmiben, amiben szeretne.
Nem volt sok dolgom (szolgalatom-bar meg mindig szokom ezt a kifejezest:P), de ugy mentem oda, hogy Istenem, a Tied! Mindenem a Tied! A kurzusert, a resztvevokert es egeszen Veled!:)
De Isten valasza erre...Hat az elkepeszto volt:):).

En is voltam Fulopon, de amit most tapasztaltam, az egeszen mas volt! Isten egesz maskepp mutatkozott be most. Annyira csodasan:)! A valosagos es elo Jezus!!!! Nem is tudom elmondani...
Mar a kurzus kulonleges volt, nagy letszam, sztem nagyon jo tanitok es tanitasok...Az en munkam siman megengedte, hogy beszelgessek a resztvevokkel. Ezt szeretem a legjobban:). Csak beszelgetni, s figyelni...Meg is ismertem nehany kulonleges embert:D.

De az igazi csoda szamomra az volt, ahogyan Isten hasznal. Meg itt is hasznal engem:). Engem, aki tudom, hogy meg mustarmagnyi hitem sincsen, es tudom, hogy mennyire kicsi es meltatlan vagyok. De Ot ez nem akadalyozza meg!:D(a legnagyobb oromomre:P) S altalam cselekszik csodakat:). Az elso csoda az volt, mikor imadkozhattam azokert az emberekert, akik mind megvallottak Jezust, mint eletuk kiralyat:). Elottem. Es en boldog voltam, hogy ok mar Jezushoz tartoznak! Az en szivem is langolt:). Vmi csodas volt:).
Aztan pedig a Szentlelek:D...eletemben eloszor ilyen modon is...ott volt!:)Kiaradt!S igen, jelekkel es csodakkal:)!
Es engem is hasznalt, s beepitett ebbe a munkajaba:). Az en kicsi, egyszeru, es remego imamat...Azt hiszem en se hittem, hogy ekkora O! De orulok, hogy folyton ramcafol:P:).
O, Uram, te csodalatos vagy! Olyat mutattal meg magadbol tegnap, amitol remegett a szivem, kialtott a hangom, es mindenem Utanad, es amitol ereztem, hogy el tudnek ajulni:):P:).
Na jo, ez igy nem ertheto, de azt hiszem, majd Te meggyozol errol mindenkit a Magad modjan:)!

Es igen, koszonom neked Jezus, eletem kiralya:)!


2010. március 22., hétfő

Karcolat egy ismeretlen reggelerol

Koran reggel ebredt. Meg nem nyitotta ki a szemet, amikor figyelni kezdett. Az elso erzes ugyanaz volt. Erezte a labat, a kezet, erezte ahogy a levego behatol a tudejebe, majd megfordul, es lassan tavozik...Figyelte a lelekzetet es a szivvereset is. Kereste az osszhangot.
Ebben a keresesben eltelhetett vagy 5 masodperc is. Nem varhatott tovabb, fejere huzta a takarot, es elkepzelte, hogy meg tart az ejszaka.
Amikor ujra raeszmelt, hogy ezt a csatat elvesztette, kinyitotta vegre a szemet. Minden ugyanolyan volt. Ezuttal sem sikerult.
Nem volt letort. Sem szomoru. Egyszeruen nyugtazta a reggel keseredes hangulatat. Az utolso, de legfontosabb percben sikerult megtennie. Es igen, tudta, hogy nincs egyedul.
Nehany perccel kesobb ott latjuk ot az ablak elott. Most is a lelekzetet figyeli. Friss levego. Van benne valami uj, valami kalandos. Es az illat, amit erez lassan betolti a szobat.
Kedves es ismeros illat, bar nem emlekszik, hogy hol talalkozott meg vele.
Es ebben a percben minden az ove. Itt, ebben a pillanatban minden a kezeben van. Ezernyi lehetoseg nyilik meg elotte, barmit megtehet. Latja a vilagot maga elott, parhuzamosan szaladnak egymast mellett a szalak. Es igen: vhogy Egyben van:). Tudja melyik az a szal. All az ablakban es mosolyog:). Mosolyog, mert vegre megertette. Itt es most minden vilagos:)!

2010. március 21., vasárnap

meglepi:)

Isten nagyon vicces:).
Amikor mar azt hinnem, hogy na most minden rendben, akkor beut a kaosz. Persze, azert nem szomorkodunk nagyon, mert hat O meg mindig szeret, es azert sok-sok vagi dolgot csinaltunk a heten. Elfogadjuk a korlataink, es mar szinte-szinte elhisszuk, hogy ez lesz az a hires perc...most, mindjart meg kell tortennie, mert ha nem, az univerzum kikel magabol, es egy mozdulattal seper le mindent, s ezzel elveszik orokre a lehetoseg, hogy reszesei es meghatarozo tagjai legyunk sajat eletunknek...ekkor szolal meg a csengo...abban a zajban, porgesben, kalapacsolasban egy kicsi kedves dallam, es felemelkedik egy fej... valaki hozzank szol, es azt mondja, amit almunkban sem gondoltunk volna...nem kreativ, nem uj...csak nem volt benne a forgatokonyvben...s ettol valahogy megint ugy vagyunk, hogy nagyon szep ez:) es minden a helyen van(vagy legalabbis ott lesz mindjart:P).
S akkor mosolyogva belepunk a bentlakasajton, mint akinek ma egy jo napja volt...
Hogy is van ez?
Isten mindig meg tud lepni:P:).



Ja, es meg valami:).
Kivettem a rozsaszint...:P ma tortent meg, hogy valahogy a zolddel is ugyanolyan lanyosan, es mosolygosan es minden erzem magam:). Szoval jor hiiiiiiiir:D: mar a zold is en vagyok:)!:) (s belatom, a blog is olvashatobb igy:P)

2010. március 20., szombat

Ki vagyok en?

Vki, aki emlekszik egy pillantasra...
Vki, aki felvidul, amikor sok-sok kez lendul a magasba segitsegert...
Vki, aki melyre tud asni, de letrat nem visz magaval..
Vki, aki magasba tekint, es latja az eget...es kek...:)
Vki, aki meg mindig hisz a mesekben, pedig latott mar hetfeju sarkanyt gyozni...de abban bizik, hogy nem a mese vege volt...
Vki, aki vmi tobbre var...
Vki, aki szarnyal egy mosolytol...
Vki, aki meg sose ult repulon, de egyszer fog...
Vki, aki mar tudja, merre keressen...
S vki, akinek a Remenye vilagit a sotetben...
Es meg sok-sok vki...

2010. március 14., vasárnap

....(ez a sok minden, amit nem tudtok) + egy igen, s aztan megint uj teremtmeny lettem:P

2kor5,17
"aki Krisztusban van,uj teremtmeny; a regiek elmultak, s ime, ujak keletkeztek"

Ezzel kezdodott a napom. Delutanig aludtam, s az imaidom egy rovid Bibliaolvasasra redukalodott. Egy hete gyontam, es kezdtem uj eletet. Nem tudom meddig tartott. Egy ora? Nap? Egy hetig biztos nem...azt ereztem,hogy ugyanott tartok, ugyanugy nem figyelek es nem szanok eleg idot Istenre.
Ekkor elolvastam az iget.
"uj teremtmeny"...wao:)..."a regiek elmultak, ujak keletkeztek.."

Annyira feldobott:).Akartam uj teremtmeny lenni.Azt ereztem,hogy igen, en megegyszer nekifutnek...

Van meg egy kedvenc konyvem (majd hozza kell adjam a profilomban a listahoz:P), Gyokossy: Homo Christianus. Ott hallottam eloszor az uj emberrol. A modern generaciok embere?Is:).Vki, akinek mar orok elete van...:) Ott ertettem meg, hogy Jezus altal tenyleg van uj eletunk. Nem egy olyan, amikor "na jo, megegyszer nekifuthatsz, de azert nem felejtem el,hogy hanyszor es miket csinaltal mar eddig..."Nem... Ez vmi nagyon furcsa...Egyszeruen minden el van felejtve.Az ember erre nem kepes.S vele megis megteszik...El se tudok kepzelni egy ilyen tiszta lapot...:D

S ha ez nem lenne eleg, akkor ezt olvasd: "segits bennunket,hogy eletunkben felismerheto legyen a neked kimondott igenunk. "Ezt a konyorgest "soztak ram" a misen:P:P.
Uj ember...uj igen...hm...ez egy ujabb feltamadas lenne a regi eletembol?nagyon olyan illata van:P...

Az futott at a fejemben, hogy Hunival is elolrol kezdtuk, s milyen szep lenne egyutt elolrol kezdeni Isten elott is. Tisztan, s oszinten. Olyan igazan feher lappal, amit meg nem firkaltunk ossze, nincsen tele foltokkal, s nem is gyurott.Talan egy szentgyonasban...
Nem mondtam semmit, de ra par percre Huni felallt, s beallt a sorba.Igen, abban a sorba:P.A mult heten voltunk mindketten, nem gondoltam, hogy o is uj eletet szeretne,pont most.S megis:P.
Orultem:).En is bealltam...
Jo elmeny volt:).A pap bacsinak elmondtam,hogy megbuktam.Egy hete igertem meg,hogy Istenre figyelek,s nem tettem, de most igazan szeretnem.Azt kerdezte,hogy most miert menne, ha a multkor sem ment?Nem tudtam ra valaszolni, de ereztem, hogy talan azert, mert en mar egy uj teremtmeny vagyok Krisztusban. S ezt akarom vallalni. Akarom, hogy ez az igen felismerheto legyen az eletemben.
Igy jottem ki.

Feltamadva, sokadjara, de megint teljesen ujan:).
Ujra es ujra fel kell majd tamadnom a buneimbol ezek utan is, tudom. Talan jovo heten ujra beallok a sorba, mert megint elbuktam..Megis kerem Istent,hogy segitsen. Abban is segitsen, hogy tudjak majd ujra es ujra az Ove es egyre inkabb az Ove lenni.

Ma kimondtam nehany igent.Egy igent a megbocsatas elfogadasara, egy igent az uj eletre, igent a kereszteny uj eletre, igent a megujulasban levo parkapcsolatomra, igent a jatszmak elleni harcban,igent a bizalomban,igent az egymas szabadsagara...
Egyedul semmeddig sem fog tartani.De ez a sok igen remelem,hogy egyetlen igen volt Istenre.S akkor pedig "az Ur velem van,nincs bennem felelem.Ember mit arthat ennekem?":). (Zsid 13,6:P:)
Benne bizom, nem magamban.:P
S ez vmi olyan, amit csak mosolyogva, s orommel lehet kimondani:).Leirni pedig sok-sok smiley-val:P:P:P:P:):):):):):)!


U.I.
Kemeny dolog ez a blog. A kicsi tesom (aki mar nem is kicsi, csak en ugy szeretek ilyen kedveskedve gondolni ra...:) azt kerdezte a multkor,hogy neki miert nem meselek.Miert egy blogrol kell elolvassa...Jogos...Pedig szeretem...Nagyon...S megis nehez beszelni...Oszinten remelem, hogy novekedni fogok ebben is...Van ahova...
Szeretnek lassacskan igazan uj ember lenni...minden teruleten...
Talan pont ez a latszolag ertelmetlen blog fog benne segiteni...:):P

Ja, s akit erdekel, Hunival sokat mosolygunk, s szeretem:P.Aztan lassuk:P:).







2010. március 12., péntek

Haho!Vilagrajottem!!! - avagy lassacskan felnovunk?

Egy dal jut eszembe: Megszulettem, Te adtad eletem, megszulettem, a semmibol, hirtelen. Megszulettem, Te engem akartal, megszulettem, feladatot adtal.

Meg biza. Mar egy ideje. Ez a dal mindig hozzam szolt. A semmibol,hirtelen.. Akkor van az egesznek ertelme? Hat van.. de ezt mar tudom. Most a "hogyan"-okon akadok el..

Tegnap rajottem, hogy Istent sokszor ugy kepzelem, mint egy tuzoltot. Ha baj van, en kialtok, s mar jon is. S az en hazam folyton eg. Talan pont ezert. Ha nem egne, vajon mennyire keresnem Ot? Azt hiszem ugy ismertem meg, mint Aki ott van, amikor mas nincs..
De O akkor is ott van, amikor nem vagyok egyedul. Nem vagyok egy hu barat, azt hiszem..

Par napja tervezem a blogot:D. Olyan nagyon lanyosat akartam...tudjatok, rozsaszin, viragos, es sok-sok allatfiguraval, meg mesekkel, pillangokkal...szoval olyan igazan repuloset...
Ebbe a vilagba menekulok, mikor nem birkozom meg az igazival.
Azzal, hogy most ezt orszag-vilag elott kimondom, felelosseget vallalok: ez a vilag egy buvohely, es mentsvar, alomkep, nem az igazi. Nem lakhatom ott, s ezt tudatositom magamban.


Es a napi tema:P:P:P:P:
Kicsi korom ota arra vagyom, hogy majd lesz valaki, aki nagyon szeret, es akit nagyon szeretek, es lesznek gyerekeink, akiket nagyon szeretunk, meg minden:P. Ezert imadkoztam a furdokadban. Erre gondoltam, mikor a suli szuperul ment, de egy fiu se szolt hozzam, es erre gondoltam akkor is, mikor az elso fiu levett a labamrol nehany betanult mondattal.
Aztan Istent nagyon kertem, hogy mutassa meg, kit tudnek szeretni. Nemsokara lesz ket es fel eve, hogy egyuttvagyunk Hunival. Nagyon szeretem, igen. Megis azt erzem, hogy amit a tundermeses almomban kigondoltam, az csak az en kepzeletbeli vilagomban letezik.
Felek. Es tudom, hogy nem lesz konnyu.. De Isten tobbet keszit az almaimnal, akkor is, ha elso latasra ez nem ugy tunik:P. S ennek azert orulok, mert mar az almaim szuperek, hat akkor amit O fog adni:).
Isten valaszat vartam mar egy jo ideje. Mikor kb. egy eve az elso komoly gond megjelent a lathataron, ugy ereztem Isten biztat, hogy ezt a kapcsolatot imaban "elokeszitettem", s hogy az igek, amiket kapok, batoritasok.
Ennek ellenere a bizalmam egyre kisebb lett. Nem Istenben, hanem a kapcsolatunkban. Mostanaban mindkettonkben az a kerdes mocorkal, hogy lenni vagy kulon lenni...
Tegnap arra jottem ra, hogy talan Isten nem fogja nyiltam megmutatni, hogy mit tegyunk. Nem fogja azt mondani, hogy igen, maradjatok egyutt, vagy hogy nem, szakitanotok kell. Azt hiszem annak az lenne a vege, hogy ujjal mutogatnank Ra, es "szenvednenk" az O kedveert, hogy "hiszen, Istenem, Te akartad ezt. S a Te kedvedert en meg ezt is vallalom"...
Persze. Azt hiszem ez nem az a hely, ahol Isten erre kerne.J obban szeret ennel. De segit jo dontest hozni. De lassan fel kell nonunk, s vallalnunk a donteseink kovetkezmenyeit. Nem hagy egyedul. Olyan mint mikor biciklizni tanul az ember... Elengedik, hogy repulhessen, de mindig marad valaki a kozelben...

Amugy egy jo hir: ma Hunin ugy lattam, hogy hozott egy dontest. Meg nem ertem. De remenykedem..:). Jo volt ma. Kiragasztottam a kepeinket a falra. Ez is egy dontes. Egy kicsike, hogy talan nem tepem le a kovetkezo veszekedesunknel:P. S megleptem ot Tiramisuval..olyan fincsi lett:). S mutattam neki vmit magambol...(igen, igen, az August Rush volt:P)
Amugy meg imadkozom, hogy amig ez a vihar elmulik, ne "alombeli hercegeket" kepzeljek az elso latasra szimpatikus, veletlenul eppen mellem kerulo ferfiakban (fiukban?ez hatareset:P).
Nagy csapda ez, azt hiszem.







Egy meg egy, az mégiscsak kettő

...gondolatok szingliknek, és barátaiknak... ;) Mennyire lehet szenvedni valakinek a hiányától? Hogyan lehet úgy teljes életet élni, ho...