„Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős” mondja Pál a 2Kor 12,10-ben.
Rég nem írtam. Hiányzik nekem is, nagyon. Ezek az aprócska blogbejegyzések (na jó, tudom, hogy nem voltak éppen rövidek:P), sokszor segítettek megfogalmazni és átlátni dolgokat. S valahányszor felkerült a falra egy bejegyzés, azt éreztem, hogy igen, ez én vagyok.
Képzeljétek el, néha ilyen tesztelésként is használtam a blogomat:P. Amikor megismerkedtem valakivel, az első dolgaim között volt, hogy elküldjem neki a linket, hogy lássam, hogy lám, érdekli-e, megijed-e:P - vagy esetleg kíváncsi lesz-e rám méginkább:D:P.
Szóval hiányzik az írogatás:">.
Mit csinálok helyette?
Hm... ez érdekes. Ha azt írom, hogy az életem most is ilyen zsufi meg túlélős, az nem sokat jelent, azt hiszem. Hisz kinek nem az?:P
Mégis ez a helyzet velem. El is fáradtam egész rendesen. Csupa jó dolgot csinálok (érdekes a munkám:P, tanítgatok az egyetemen, mesterizek, van két nyolcadikos matekes diákom:P, és közben keresztény képzőkre járok, és próbálok vezetgetni egy extra szupcsi ökumenikus közit:D - dióhéjban:P).
Szóval mind extra érdekes, de... elfáradtam. És semmi sem akar már működni. Egyszerűen nincs sem időm sem energiám jól csinálni a dolgokat. Ez pedig azzal jár, hogy alig-alig vonszolom a dolgaimat magam után (vagy magamat a dolgaim után?)..És közben az önértékelésem egyre mélyebbre zuhan, mert hát "ezt sem, és azt sem tudom megcsinálni"...
De Isten édi:). Mint mindig:P. Hív, nagyon. És megtart. Tegnap azt tanultam, hogy az értékemet nem az adja meg, hogy mennyit csinálok, mi sikerül, vagy mi nem, mennyire rontok el dolgokat, vagy mások mennyire értékelnek. Az értékemet az adja meg, hogy Jézus meghalt értem!!! Annyira értékes vagyok, hogy Jézus vállalta a halált - értem...
:)
Ez pedig klassz:D! Szóval... harcra fel, ma is:P. Ma sem megy a munka, ma is gyenge vagyok:P, a mesteris tanárom ma is haragszik rám:P, ma is ugyanúgy remeg a lábam, ha ki kell állni és beszélni, ma is ugyanúgy próbálják a félelmek és a kritikák uralni az életemet - de... Jézus meghalt értem. Pedig tudta, hogy ki vagyok. Nem azért halt meg, aki majd leszek. Hanem azért, aki most vagyok. Értem, aki halmozom egymásra a bűnöket és a hibákat - akaratlanul is, 1001-edjére is...
Ja, és ma Jézus azt is mondta, hogy apostolnak választott:D. Én persze gőgös is vagyok, meg félek is... de... ,,Ha azt akarom ... te mit törődsz vele? Te kövess engem!'' Ez volt a fejemben. Meg az, hogy Péter bolond volt, s Jézus Egyházat épített rá. János és Jakab veszekedősek voltak, és nagyravágyóak is, mégis János úgy emlegeti magát, mint "a tanítvány, akit Jézus szeretett".
Ki vagyok én, hogy megmondjam Istennek, hogy rosszul választott?...
"Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős!" S tudjátok mit? Én elhiszem, hogy tényleg az vagyok, s tényleg mindenre képes vagyok Jézusban! Én? A félős és remegő lábammal? Én, aki alig mer egy mondatot is kimondani, ha nem biztos benne? Én, aki Istenben is olyan instabil vagyok? Én, aki néha olyan gőgös, hogy már fáj? Én, akinek 1000szer kell valamit elmondani, hogy elhiggye? Én, aki olyan makacs vagyok, hogy csak na? Én, aki nem tudod arra sem figyelni, aki közel van hozzám?
Tudjátok mit... igen, én:).
Mert én nagyszerű vagyok Jézusban! Nem tökéletes? Nem:P. S hát aztán:P.
Az tökéletes, aki Velem van! Az tökéletes, Akivel én járok:) - s méginkább járni akarok!
"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket!" Jn 16,15
Vasárnap mikor kijöttem a gyóntatószékből, ez a mondat hangzott el. Hányszor mondta már ezt nekem Isten...
De most elhiszem:)!!!
