George Herbert
Szeretet
Szeretet várt rám, s lelkem megriadt
Vétkében, szennyesen,
De ő meglátta mindjárt, emiatt
Lankadok szüntelen.
S kedvesen tudakolni sietett,
Óhajom mi lehet.
Küszöböd méltóbb vendég lépje át!
S ő szólt: Más ne legyen.
Én, a galád? Ó Legdrágább, terád
Nem vethetem szemem.
Kézen fog ő és mosolyog nagyot:
Szemet ki más adott?
Uram, jaj! meggyaláztam: elbocsáss;
Vétkem elrejteném.
S ő szólt: A vétked ki viselte más?
Úgy hát szolgállak én.
Ülj le, szólt rám; húsom oszd meg velem.
S leültem, hogy egyem.
(Kiss Zsuzsa fordítása)
.jpg)
