Gondolkoztam miért szeretem én ezt a helyet? Miért jelent nekem olyan sokat?
Elbújni? Vagy pont hogy elő lehet "kerülni"?
Megosztani? Kifejezni? Továbbadni? Befogadni? Elhallgatni? Megkönnyebbülni?
Ez csak néhány gondolat.
De ami pár perce fogalmazódott meg bennem, az ez: itt könnyű szabadnak lenni. Könnyű leülni a gép elé, és kiírni a világnak, vagy éppen magamnak (de hát valahol nem teljesen mindegy az is?!), hogy éppen szomorú vagyok vagy vidám, hogy éppen a könnyeimet tartom vissza (vagy még azt sem:P), vagy most ugrik ki éppen a szívem a helyéről örömében.
Azt mondhatnád, hogy mindenhol szabadnak kellene lenni - s én igazat adnék neked! Próbálkozom is. Sokszor a "kislányos" ujjongásaimmal rajongom körül az embereket, amíg az n-dik beszólás után úgy érzem: nincs kivel, engem is letörnek. Szóval visszafogom magam, és igyekszem nem azt elkönyvelni, hogy ebben a világban nem lehet rajongani, de nagy erőfeszítésembe tellik ezt el is hinni.
Aztán időnként előtör belőlem a nő fájdalma, olyan mélyen és igazán - de ha el találom mondani: furcsa szemekkel és tekintetekkel nézek szembe. S ez egészen normális. S lassan tanulom, hogyan kell elrejteni az érzelmeket: a magasakat éppúgy mint a mélyeket.
De tudod mit? Én nem ezt akarom megtanulni:P. Szabad akarok lenni! Szabad Jézusban, szabad az én csodálatos mennyei Atyám szeretetében, szabad a Szentlélek tüzében vagy lágy érintésében... szabad:).
Ennek a szabadságnak az egyik dimenzióját Írországban fedeztem fel.
Sétálni Istennel, miközben mindketten valami butaságomon nevetünk... :) nem tudok semmi ehhez foghatót leírni. Én ezt már szabadságnak hívom:).
S igen... a blogolást is. Kiírom. Nem tetszik? A te dolgod:P. Tetszik? Akkor is:P. Mindegy:)! Nem függök sem a te, sem más véleményétől.
Itt csak én vagyok, szabadon. A lap nem bánja:P. Az internet sem bánja:P.
És tudod mit... ez lehet, hogy csak egy semmis lépés... de én hiszem, hogy Isten ilyen aprócska lépéseken keresztül fog elvezetni az Ő teljes és határtalan szabadságába.
Sokan közületek valószínű már sokkal messzebb jártok ezen az úton, mint én.
Viszont a félősebbeknek mondom: ennél szebb út nincs is a világon! S meg tudjuk csinálni;-).
"Végül is, mi más a kereszténység, mint hogy Isten egy ócska tragacson munkába megy, s közben mosolyog?" (Adrian Plass: Miért követem Jézust?)
