Akik kicsit ismernek, tudják, hogy nehezen ülök meg a fenekemen.
Ősszel olvashattátok, hogy zsúfolt az életem. Hát... ez nem sokban változott azóta, ugyanaz az év, ugyanazokkal a programokkal:P. Sőt... pár dologgal még színesebb lettem, ami szép és jó, de... Elfáradtam.
Rohanok vagy éppen fekszem a sok-sok aprócska problémámmal, amik bezúgják az életemet és gyakran a saját gondolataimat se hallom, nem hogy másét, és főleg Jézusét.
Hiányzik Isten a nap szinte minden pillanatában. Amikor rá tudom venni magam, hogy csak Vele legyek, akkor olyan, mintha körbevenne a hatalmas karjaival, és azt mondaná a világnak, hogy ő az enyém, és nem adom oda! Nem... nem enged és nem ad oda. Én pedig pihenek a karjaiban. Sokszor azt érzem, hogy az ölébe bújok, és el se jönnék onnan soha.
De aztán persze egy következő pillanatban megint elindulok. S Ő elenged. Nem lenne baj, ha csak oda mennék, ahova küld. De... én makacs vagyok és kíváncsi...
A hétvégén hallottam: ne Istennek mondjuk el, hogy milyen nagy az mi problémánk, hanem a problémánknak, hogy milyen nagy a mi Istenünk:). Hát ma ezt tettem.
Mert az én Istenem igenis hatalmas:)!!!!
Újra átadtam Neki az életem. Picit átgondoltam, hogy ki is vagyok, mit is kaptam és mit is kezdek vele... S közben felfedeztem valamit: tényleg van életem. És elég csúcsszuper életem van. S én döntöm el, hogy mit kezdek vele. Miről mondok le, miről nem... Mennyit adok és kinek az időmből és magamból...
Pár perccel azelőtt mondtam ki Istennek, hogy nekiadok újra mindent. És most, ott a buszmegállóban valahol egész mélyen éreztem, hogy nem is adnám az életem senki másnak!!!
Mit jelent ez most? Mit fogok tenni konkrétan? Nem tudom...
Csak azt tudom, hogy szeretem! És bízom Benne! Tudom, hogy nekem fog kelleni döntéseket hozni és hiszem, hogy meg fogom tudni hozni őket. És azt is hiszem, hogy a Szentlélek el fog vezetni oda, ahol csak Ő uralkodik. Azt hiszem van egy ilyen hely a szívemben is. És ha megtalálom, megkérem Jézust, hogy vegye be az egész birodalmat...:D Ő pedig eljön és uralkodik majd és országának nem lesz vége:). És én nagyon várom azt a napot!:)
