2012. október 31., szerda

Őrület :)

Lassan második hónapja, hogy Írország:).
Az országba még mindig szerelmes vagyok, annak ellenére, hogy néha érnek meglepetések:P.
Az első napokban például nem tudtam eldönteni, hogy miért olyan rossz az az üdítő, hogy szinte ihatatlan... kis időbe telt, amíg rájöttem, hogy igazából szörp és vegyíteni kellene:">... Az apró betűs rész, tudjátok:P. Hallgattam is vele rendesen, hogy én azt csak simán próbáltam meg fogyasztani (amúgy az arány 9:1, szóval képzelhetitek milyen rossz volt magára:D).
A csapokkal is elég nehezen boldogultam az elején, és még most sem sikerül rendesen kezet mosni. Fogalmam sincs miért, de képzeljétek: külön csap van a hideg és külön a meleg víznek. Ez nagyjából azzal jár, hogy a hideg alatt a kezem megfagy, a meleg meg rendesen éget. Szóval kézmosáskor egyik csap alól a másik alá próbálom folyamatosan hordozni a kezemet, hogy valahogy működjön a dolog. Fogalmam sincs, hogy ezt az írek hogyan csináljak, de örülök, hogy otthon egy csapunk van:D.

Egy másik igencsak ciki helyzet az volt, mikor sikeresen elmostam folyékony szapannal az edényeket:P. Mert ugy-e nagyjából mosogatógépet használnak, de mivel én ügyes kislány vagyok, hát gondoltam, besegítek. Néztem is, hogy van egy szivacsszerű dolog, na azzal biztosan lehet mosogatni, és hát egy mosogatószerszerű valami a kagyló mellett: az lesz az! -gondoltam. Nagyon furcsálltam, hogy nem akar habozni, de: "biztosan ez is egy ír dolog" - nyugtattam magam:P. Mikor másodjára fogtam neki a mosogató hadműveletnek, odajött a nővér, és finoman szólt, hogy az kézmosó szappan, és levett a polcról egy üveget, hogy abban van a mosogatószer, s inkább azt használjam:D... nem is volt ciki:P. De hát ki gondolná, hogy a szappan van a kagyló mellett, s a mosogatószer a polcon?!:P

A teát tejjel már simán megszoktam. Sőőőőőt:). És a legjobb dolog: mindig van keksz is melléje, szóval úgy élek, mint a kiskirályok:). A kaja se rossz, bár egy igazi szalonnát túróval nagyon hiányolok. Rengeteg a bárány itt, de túrót még nem láttam. Nem vagyok benne biztos, hogy ismerik:P.

Ma pedig Halloween:).
A töklámpások már hozzánk is eljutottak, de hát itt több várt minket ennél:P.

Minden boltban a jelmezek már hetekkel ezelőtt kirakatba kerültek (mind nagyon csúnyák és ijesztőek). A napokban viszont leesett, hogy mire is kellenek:P.

Szóval az első meglepetés vasárnap este ért, amikor százassával járkáltak zombinak öltözött figurák az utcán. Úgy hívják, hogy "zombie walk".



Nem is maga a gondolat volt ijesztő, hanem a valóságszerűsége... nem bírtam rájuk nézni, annyira ijesztőek voltak. Különösen az arcuk:P.

Ezeket a képeket a neten találtam, de igen, valahogy így kell az egészet elképzelni. Általában a nagy akció a Halloween előtti hétvégén van, és hát sikerült kicsit elkapni belőle:).

Ma pedig Halloween napja. Még a város is "díszbe öltözött", erre az alkalomra. Csontvázak, Loch ness-i szörny, és egyebek, itt mind elérhető:P. Az ajtókat halálfejek díszítik, és a pici csöppségeket az anyukájuk örömmel fényképezi egy-egy csontváz közelében:P.



Őrület:P.






2012. október 27., szombat

Peppe Prado

Below you can read a summary of Pepe Prado's intervention on the SYNOD OF BISHOPS, VATICAN, 7-28 OCTOBER 2012. He is the Founder and International Director of the Sant'Andrea Schools of Evangelization (Mexico). The way he is speaking in front of the bishops about today's reality, is incredible! Read and enjoy:)!

"If Joseph and Mary lost Jesus in Jerusalem, something similar may happen today in the wanderings of our Church.Five centuries ago we left the joyful First Proclamation and took refuge in the sacraments, dogmas and catechisms; which are not bad, so long as they come after the First Proclamation. Not before, and above all, not in its place.
Some lost the Word, and preferred the full plans of human knowledge.
I would not allow myself to state that we have lost Jesus, but I wonder...
- Do we really consider everything as loss and rubbish, upon “knowing Christ Jesus my Lord”? (Ph 3: 7-8).
- Do we experience the joy of he who has found hidden treasure? (Mt 13:44).
- Why in many acts of devotion is it so difficult to find the Risen Christ, alive?
- If the Risen Christ does not appear to all people “but only to the witnesses” who go to proclaim the Gospel (Hech 10, 40:42), can we say that we have had a personal encounter with living Jesus, who identifies us as witnesses?
The people of God repeat and demand to us: “We want to see Jesus’.
Paul failed at Areopagus because he spoke of the resurrection but not of the Risen Christ, while Peter obtained a rich haul in Jerusalem because he “pierced the heart” with the sword of the Spirit. 
The problem is not that the Catholic Church does not evangelize, but rather that at times it is the “non-evangelized” who evangelize. This is to say that some evangelizers have not yet risen to Jordan to have personal experience of the love of God, and have not yet entered into the Last Supper to experience their personal Pentecost.
The pedagogy of the faith is like a football match, played in two halves: the first part is the First Proclamation. The second is the catechesis and theology. Therefore the evangelizers play in the first half, the catechists and teachers, the second. 
Just as Joseph and Mary returned to find Jesus in the place where they had left him (Lk 2:45), so we too return to Jerusalem, where we find an empty tomb."

A hungarian link just below:
Magyarul az alábbi linken olvashatjátok Pepe Prado felszólalását, a vatikáni szinóduson. Pepe Prado a Szent András Evangelizációs Iskola alapítója. Nagyon klassz és bátorító, ahogy a bíboros előtt beszél, tisztán és a valóságról. Szükségünk van Jézusra, és a Vele való személyes találkozásra! Olvassátok hát szeretettel:
http://szentandras.ujevangelizacio.hu/files/pepe_szinodosu_felszolalasa_hu.pdf :)!

Egy meg egy, az mégiscsak kettő

...gondolatok szingliknek, és barátaiknak... ;) Mennyire lehet szenvedni valakinek a hiányától? Hogyan lehet úgy teljes életet élni, ho...