Az ördög ügyvédje

Egy régebbi film, valószínű már sokan láttátok, ha pedig mégsem, akkor szerintem érdemes megnézni. Ma láttam s elgondolkoztatott..

Az a fura az egészben, hogy sikerült elkapjanak néhány nagyon is valóságos helyzetet és pillanatot. Hogy hova is visz egy kicsi kompromisszum? Hogy ki lehet-e szállni? De vajon akarunk-e egy ponton túl? Belevisznek vagy megyünk mi magunktól is? Hogyan lehet olyan szépséges a rossz? Hazugság? Na és Isten valóban tétlenül néz? És a szabad akarat? Na és a vád? 

Érdekes, hogy a filmben is a gonosz vádol... rávisz, aztán vádol... És hazudik, hazudik, hazudik. Mindenről. Istenről is. És mindezt olyan jól csinálja, hogy elveszünk a logikai gondolatmenetben, és azonosulunk vele. Nagyon könnyen. Szabad akarat? Lenne, de mennyi minden csábít... és milyen szép... és sokszor mennyire logikus... fura, hogy egy ponton túl már mindenki látja a logikai hibát is, de mi, akik benne vagyunk, nem... mert mi okosabb vagyunk, ugyebár...

De hogy is keveredünk ennyire bele? Hogyan is fér meg egymás mellett az, hogy ha tükörbe nézek nem szeretem magam, mégis vagyok annyira hiú, hogy nézegetem magam? Hiúság... Én azt tanulom, hogy mikor Isten szemével kezdjük el igazán értékelni és szeretni magunkat, akkor az a másikfajta, hiú szeretet zsugorodni kezd... Nem férnek meg ezek ketten egy helyen. "Vanity... definitely my favorite sin."

"Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé..."

A filmből kicsit kiszorult Isten... és valljuk be őszintén, ebben a harcban mi egyedül nem tudunk nyerni. Szabad akarat vagy sem... a kiút a filmben az volt, hogy a főszereplőnk fejbe lőtte magát... okés, nem jött össze az ördögi terv, de vajon ez lenne a happy end? Én nem hiszem. 

A filmben a gonosz ugye meg is van személyesítve, emberi alakot ölt, viszont Istenről csak a Bibliai igéken keresztül sejtünk, na és ott a templom meg a gyülekezet... a végén pedig a sátán szájából Isten pár jellemzője... Az érdekes az, hogy vajon miért nem adtak Neki is szerepet? Vagy hogyan is tudnánk beilleszteni ebbe a környezetbe? Valóban az Ő, aki tétlenül néz? Az ha ismerek néhány igét a Bibliából, azt is jelenti, hogy Istenhez közel vagyok? A gonosz betéve tudta a Biblia minden sorát... 

És én hiszem, hogy ez sajnos valóság is... mi persze nem akarunk tudomást venni arról, Aki van. Mert minek... "ez az én világom..." hát nem akarlak elszomorítani, de erre a világra más is igényt tart. S akkor? S akkor sincs semmi gond, amíg nem a saját erőnkben, hanem Benne bízunk. Amíg nem a gonosz szavait hallgatjuk, hanem az Ővét. Amíg a Biblia számunkra nem szép mondatok sorozata, hanem valóság és élet. Amíg Jézus a király:P:).

Egy döntés Isten mellett elég lenne? Nézd végig a filmet:)! 

Kísértések voltak, és lesznek... Állandóan... Szóval: "Legyetek éberek"... Ijesztő, de... Isten hatalmas:)!

Komplikációk

A vihar nem állt meg. De ne képzeljetek sűrű, fekete felhőket. Ez nem az a fajta. Erősnek erős, de hatalma leginkább abban van, hogy megtalálja a gyenge pontokat. Ha vékonyan öltöztél, akkor szeles. Ha kapaszkodsz, akkor esős, hogy kicsússzon kezedből minden, ami biztos. Ha szomjas vagy, akkor napos, forró és kegyetlen. Aztán ott vannak a vizek. Folyók és tengerek. Amitől félsz, hogy jönni fog, az tart is feléd. Ha nem ér el, akkor tudod, hogy megint megvédett. Az Egyetlen. De te sajnos nem hagyod magad. Attól félsz, hogy el fogja sodorni az ár, tartod ugyan, minden erőddel azon vagy, hogy ne engedd, de ki vagy te? Csepp... folyóban, tengerben, óceánban... Ezt már ismered. Na és magadat? Talán meg is ijeszt, amit találhatsz...

Ellentétek és komplikációk...

Nem tudod, nem sejted, nem érted. De érzed. Érzed, hogyan vívnak és harcolnak. Benned. Szeretnél kiszállni, és nézni, valahonnan messziről. Akár 3D-ben is. Micsoda csatajelenet! És a jó majd győz a rossz felett! Csak ne benned történne! Csak ne te lennél a csatatér, ami néha zöldell és virágzik, de ez csak a két háború közötti csend. Háború? Mint káosz, félelem, tűz és láng, akarat, erő, aztán fáradtság, fásultság, reménytelenség, aztán új erő az életért, másokért - magamért? Őérte! Na és voltál ott, ahol már "mindegy, csak legyen vége"? És mégsem... ha Ő nem lenne... de Ő van! Utolsó gondolat.

Mit is tudok én a háborúról... mondod. Leteszem hát a fejem a párnára, és elalszom. Ma békéről álmodom. S ha az álomnak vége... Ő akkor is marad. Első és utolsó gondolat.

Vajon nem tudod?:)

"Vajon nem tudod? Vagy nem hallottad?

Örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette. 

Nem fárad el, és nem lankad el, bölcsessége kifürkészhetetlen. 

Erőt ad a fáradtnak, és az erőtlennek megsokasítja erejét. 

Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak, s az ifjak is megbotolva eleshetnek; 

de akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, 

futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el." Iz.40,28-31

Hát én biza attól még érzem, hogy elfáradok és nehezebben mennek a dolgok néha:P. De amit mostanában tapasztalok... Isten úgy gondoskodik rólam, hogy én már csak ámulni tudok... befogadni sem... tudjátok, olyan, mint amikor mindent tálcán kap az ember, mint amikor kitalálják a legbelső gondolatát... és igen, beteljesednek a dolgok még mielőtt rájönnék, hogy mennyire szeretném őket...


Annyira hihetetlen az egész, hogy az az érzésem, hogy fel fogok ébredni. Furcsa, nem? Isten mindent elém tesz, lesi minden vágyam és kívánságom és én most is azt figyelem, hogy vajon mikor lesz ennek vége? Na, de nem! Ezt most hagyjuk abba:). Most áldjuk Istent, mert meg akarja mutatni, hogy igen, Ő hatalmas, és igen, Ő az, aki segít elviselni a fájdalmakat, de az is Ő, aki erőt ad, amikor arra van szükség, szabadságot, amikor az nincs, és amit én nehezen hittem: pillanatok alatt ad meg, vagy teremt újjá dolgokat. És igen, nem leli örömét abban, ha szomorú vagyok, akkor sem, ha megengedi. És hogy ezt el tudjam hinni, olyan csodákat tesz, hogy csak na:P...


S akkor mesélek:). Azt hiszem a cikkel kezdődött a dolog... elfogadták a cikkemet... konferencia... s még egy díj is:P. Ámultam... nem "versenyeztem" évek óta... pedig valamikor mennyire szerettem...  úgy éreztem Isten valami olyat ad vissza, amiről már rég lemondtam... olyan boldog voltam:)..
Aztán államvizsga... aztán Gável koncert:)...
Az utolsó pillanatig nem tudtam, hogy megyek-e, mivel, mikor, meddig... semmit se tudtam:P. Csütörtök este 10 után kaptam egy emailt, hogy valaki elvinne. Nem ismertem, de bevállaltam:). Alvás? Kaja? Hálózsákot és vastag cuccot is kaptam aznap éjjel. Volt egy doboz sajtom, s azzal én el is indultam. Nem vártam semmire... csak ott akartam lenni...:)...
Amit viszont Isten adott... Az egyik nagyon édi meglepetés az volt, hogy olyan kocsival utaztunk, aminek a tetején egy olyan elhúzható ablak van:P... na, hát én nem értek a kocsikhoz, de hogy én ezt hogy élveztem:D... tudjátok, mint a filmekben... kihajolsz, szól a zene, és a szél fújja a hajad:P. S közben arra gondolsz, hogy Isten hatalmas...
Aztán reggeli... és a kedvenc ételed:">... és nem lehet visszautasítani... aztán egész napos gondoskodás... aztán amikor már azt hiszed, hogy ebédre megeheted végre a sajtot, amit hoztál, el is bújsz szép óvatosan (nehogy valaki újból valami jót tegyen, mert már lassan nem bírod elviselni:P), és akkor Isten bőségesen ad megint... Na, hát én már szégyelltem magam, de rendesen... Ennyi mindent elfogadni... Szerettem volna meghálálni a dolgot az illetőnek, aki ezúttal Isten eszköze volt, de hát nekem semmim sem volt, amit adhatnék... Kicsit akkor értettem meg, hogy Istennel is így vagyok... adnék én vissza, de hát miből? Amit tehettem, az csak a hála, öröm és köszönet volt:)! Na és a koncert...:P:P hát gyönyörű volt:) persze esett az eső (de az esőköpenyt se tudtam visszautasítani:P), de aztán olyan tiszta lett az ég, és olyan kék, hogy azon is csak ámultam:). "Isten ajándékozós napja:)" - gondoltam. És azé a szabadságé, amiről egy ideje csak "hírből" hallottam:P... eddig:).


De aztán ilyen lett a másnap is:P. Azt hiszem örömet tudtam szerezni valakinek azon a szombaton, és azt a tekintetet nem hiszem, hogy hamar elfelejtem:). Aztán az események további nagyon finom alakulása... Hétfőn bankett, és igen, nagyon jó volt:P. Táncoltam:P. És A KEDD...:)
Tegnap pedig szól a telefon, és munkát ajánlanak. Kerestem? Nem:P. 
Ma viszont bementem interjúra. Felvettek:P. Szeptembertől, ahogy eredetileg tervben volt:P.
Ja, és a cikk... igen, készülök az augusztusi konferenciára is:P.


Isten pedig ennyit mond csak nekem:

"Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; 

örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya!

Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; 

Izrael királya, az Úr, közötted van, 

nem kell többé félned semmi bajtól." Szof 3,14-15

Hát zengedezem:)... próbálkozom, legalábbis:P:). Dicsőség Neked, Istenem:)! Máskor a fájdalomért és harcokért, most pedig az örömért:)! Ámen:).