Kikerekedett

Kicsi volt, egeszen aprocska. Nem is sokan vettek eszre, megis ha valaki egyszer ratekintett, nem tudta levenni rola a szemet. Volt benne valami nagyon kulonleges. Valami vonzoeronek is kellett lennie. Ha valaki eppen csak egy pillanatig is raszanta az idejet, azt erezte, hogy valami megismetelhetetlen kovetkezik. Es igen, egeszen addig tartott is a talalkozas varazsa, amig egy kulso korulmeny nagyot nem lenditett - kifele - a foszereploinken.
Foszereploink? Hat igen, tudjatok, a kicsi, aprocska, akit mar bemutattam, es... volna meg itt valaki.. Rola nem kell sokat tudni, eleg az, hogy volt ideje megallni, megcsodalni egy aprocska valosagot.
Es a harmadik szereplonk: a kulso korulmeny... Mondhatnank, hogy o az, aki az altalam lefestett idilli kepet mintegy osszemazolja, kimeletlenul atgazol a varazslaton, saros bakancsban, tonkreteve mindent, ami szep, csak a mocskot es a sotetet hagyva maga utan.
A tortenet vege:
a foszereploink tuleltek, megnottek. Aprocskabol mar csak napok kerdese, hogy mikor lesz igazi es hatalmas csoda... mar egyre tobben latjak, es o is tudja, hogy mar nem egyetlen csodalo tekintetre vagyik. Ez volt az alma.
Masik foszereplonk? Egyre jobban figyeli a valosagot. Felfedezett meg sok-sok aprocska csodat, es tudja, hogy majd valamikor azokbol is mind hatalmas jelensegek lesznek. A pillantasat nem sajnalja egyikuktol sem. Kozben pedig van egy mely vagya: felfedezni azt az egyetlen valosagocskat, ami attol lesz naggya es csodava, hogy o latta meg eloszor.
A kulso korulmeny... mar nem szamit... nem koti ossze szereploinket, hirtelen szemlytelenne valt, es megcsak nem is sotet mar. Nincs szine. Nem szamit. Talan mar nem is el tobbe.

Minden kikerekedett. Valaki azonban a kor kozepen rekedt: az egyes szam elso szemelyu szereplonk. Talan benne maradt meg nehany kerdes, de o be van zarva a mondatok koze, es sajnos a tortenetunk csak eddig tartott.

Kivanjunk hat neki szabadsagot a keretei kozott, ez a legtobb, amit megtehetunk.

Ne nezz se jobbra, se balra, se hatra...

Egy ideje hanyagoltam a blogomat. Akarcsak az eletemet...Nem tudtam, es azt hiszem nem is akartam "osszeszedni" magam... darabjaira torott minden, ami fontos volt, amit mostanig epitettem...

Matenal van egy resz: "A test vilagossaga a szem. Ha tehat a szemed jo, egesz tested vilagos lesz, de ha a szemed rossz, az egesz tested sotet lesz. Ha pedig a benned levo feny sotetseg, mekkora lesz akkor a sotetseg." (Mt6,22-23)

Ezt eltem meg az utobbi par napban. Azt a sotetseget, amikor Istenrol es az O vilagossagarol csak az emlekeim szolnak, es nehany baratom batorito szava, de mindez olyan tavoli, hogy abban se vagyok biztos, hogy velem tortent...
A hitem teljesen ertelmi szintre kerult... Minden erzesem (ez valoban eleg sokfelet jelent...) azt kiabalta, hogy "egyedul vagy!", "nincs ertelme!", "mindennek vege!", "nincs semmi elore, hiaba is mennel!", "te vagy a legszerencsetlenebb!", "ezutan csak rosszabb lesz!" es effele hazugsagokat...

Istene a hala, hogy most tortenik ez velem, es mar tudom, biztosan tudom, hogy minden az O szeme lattara tortenik... Ezelott nehany evvel talan elfordultam volna Tole... De most tudom, hogy szeret, tudom, hogy sose hagyna el, barmennyire is erezzem magam egyedul a felelmeimmel...
Es akkor? Es akkor megis azt ereztem, hogy segithetne, de nem akar... O az egyetlen, aki meg tudna vilagitani az eletem, es uj szemet tudna nekem adni, hogy a sotetsegbol vilagossag legyen, de nem akar...

Nem hagytam abba az imakat, de ereztem, hogy nem szivbol imadkozom. Csalodtam. Es igen, Isten... O mindenhato... s megengedte... Azt hittem, hogy masok "mesei" ezekrol az erzesekrol ki vannak szinezve, es ilyet azert nem erez az ember... De van sotetseg. Es van remenytelen allapot. Olyannyira sotet, hogy Jezus fenyet nem latom, vagy ha azt mondjak, hogy a sarkon tul ez is van, szinte el se tudom hinni...

Jo lenne, ha azt irhatnam, hogy ez az allapot elmult, es Isten kiemelt belole. De ez a harc azt hiszem hosszu lesz meg...Makacs vagyok, s Istennek nem lesz konnyu dolga velem.

Kedd. A szomorusag, a csalodottsag, a harag, a felelem, az egyedullet, a ragaszkodas, es valahol talan meg a szeretet napja... Olyan sotet volt. Csak sirtam. Tudtam, hogy csak Isten kepes ebbol kihozni, de megse teszi meg... Aztan este beszeltem valakivel. Napok ota probalnak az emberek helyretenni, de nem hagyom magam...
A beszelgetes soran meselnem kellett Istenrol.
Azokrol az elmenyeimrol, amikor igazan kozel voltam Hozza! Amikor ereztem, hogy velem van, es amikor megmutatott nekem nehany dolgot, es en nagyon boldog voltam.
Be kellett hunyjam a szemem, hogy fel tudjam idezni ezeket a talalkozasokat. Olyan regen nem gondoltam rajuk...
Annyira csodas volt ujra atelni mindent, ahogy meseltem... es ahogy ereztem, hogy Isten most is adna nekem ilyen csodakat. Ahogy hallottam magamat, amint elmeselem azt, amit akkor Isten felfedett nekem Magabol...

Nem tudom mi tortent. Azt nem mondom, hogy ujra tudok elni... vagy, hogy ujra akarok... De tegnap elmentem kozossegbe. Dicsertem Istent, es nagyon probaltam Ra figyelni, es ereztem, hogy ott es akkor nincs bennem harag, es a fajdalom is szunik...
Persze vege lett, es megint minden ram huzant.

Megis... probalok elore nezni... nem latok semmit, de el akarom hinni, hogy Jezus ad majd uj szemet, es a vilagossag uralkodni fog a sotetsegen...


Amikor ez az egesz "kezdodott", pont Elizeus elhivasat olvastam a Bibliabol. Illes hivja ot, de Elizeus el szeretne bucsuzni. Illes nem sietteti, azt mondja: "menj, es terj vissza! Mert en megcselekedtem veled, amit kellett."
Azt ereztem, hogy Isten engem is hagy elbucsuzni... azt mondta nekem, hogy sirhatok meg, O megtette, amit kellett, most bucsuzzak, aztan pedig terjek vissza Hozza...es azt hiszem ez az elethez valo visszaterest is jelentette...

Tegnap dicsoites utan ez szolt hozzam: ne nezz se jobbra, se balra, se hatra, mert "aki az eke szarvara tette kezet, es hatra tekint, nem alkalmas Isten orszagara".

Mar az elso igenel az jutott eszembe, hogy el fog jonni az a pillanat, amikor Isten ez a masodikat uzeni majd nekem, s akkor viszont menni kell... Hat eljott. Tegnap delutan fel 7 korul... Kicsit megijeszt... Felek, hogy nem tudok majd menni...
Nem erzem magam eleg erosnek, es meg mindig sotetben tapogatozom...
Isten megis most kuldte ezt az iget...

Ugy dontottem, hogy megprobalom... Lehet, hogy nagyon lassan fogok majd szantani... Vagy egyelore csak felallok, es allok egy helyben, mert nem birok menni... De megprobalok elore nezni...
Szeretnek ujra kozel kerulni Istenhez. Ujra Vele jarni, es Benne remelni. Ujra enekelni Neki, es hagyni, hogy megoleljen, nagyon, nagyon...


Nem fog ez konnyen menni... meg most se latom a fenyt, csak emlekszem ra, hogy milyen szep is volt... de szeretnem meglatni... Es... tudjatok... orulok nektek!:) Neked, aki kepes voltal ezt a litaniat elolvasni:P... :)
Es tudom, hogy majd egyszer ujra szabadon fogok mosolyogni, harag nelkul, es igazan szeretettel... :)
Addig vigyazzatok ti is ram Vele egyutt... es ne haragudjatok, hogy most en most nem tudok olyan jol visszavigyazni... ujra fogom tanulni...
es hat... szoval... koszonom.. :)

10.nap

Tegnap ejjel ugy dontottem, hogy kerem Istent, feleje fordulok azzal a nagyon kicsi erommel, ami meg van, hogy segitsen nekem felallni. Ugy egeszen es teljesen.

Lehet, hogy illuzio volt, de en remenykedtem benne, hogy hamarabb es konnyebben atveszelem. Azt hiszem el is indultam az uton, de megse tudok szembenezni azzal a problemaval, ami most nagyon aktualis az eletemben. Ragaszkodom emberekhez, beszelgetesekhez, helyzetekhez, amiknek lehetoleg semmi kozuk sincs ahhoz, ami most velem tortenik.

Istennel nehez volt leulni az utobbi napokban. Ezert is maradtak el a bejegyzesek. Szivesebben panaszkodtam, beszelgettem massal, csak ne kelljen azzal foglalkozni, amivel kellene. Orultem mikor egyeb jart a fejemben. Aztan tegnapelott egy nagyon kedves beszelgetessorozatrol mondtunk le... Azt ereztem, hogy Isten ezt is elveszi, pedig ez egy aprocska orom volt csak.

Kimondani is szornyu, hogy ez igy megfogalmazodott bennem. De igen, ott volt. Harag volt bennem, ismet. Kire? Arra, Aki valoban a legcsodalatosabban tervezi az eletemet? Az Egyetlenre, Akinek megvan minden valasza, es Aki jobban szeret, mint amire en vagyom, es Aki jobban meg tud vigasztalni, mint barki mas a vilagon!!! Nem csak mint barki mas, akit ismerek, aki szeret... hanem mint barki a vilagon!

Ejjel kertem Istent, hogy segitsen felallni. Segitsen nekem megtalalni a kezet. Szeretnem elfogadni, es szeretnek csak altala elni, felallni, mosolyogni, es nevetni... Ujra olyan szabadon orulni, ahogy nehanyszor mar megtapasztaltam:). Vannak jo dolgok most is az eletemben. Vannak kedves emberek (akikert elkepesztoen halas vagyok:), s mind mellettem allnak. Nem akarok belejuk kapaszkodni. Tudom, hogy megtartanak, de en szeretnem ha tarsaim lennenek, nem a mankoim.
Vagyis?
Vagyis megprobalok figyelni Istenre. Jonas jut eszembe es a repkeny... Isten a feje fole teremtett egy repkenyt, es Jonas nagyon halas volt, amiert husulhet az arnyekban. Aztan, amikor Isten a repkenyt elvette, nagyon haragudt, meg is mondta Istennek: "Jogos a haragom mindhalalig!".
En is ezt a haragot ereztem...
Miert? Mert kaptam egy ajandekot Istentol, amit kesobb aztan visszavett. Pedig ha O nincs, sose kapom meg. S az hogy elvette, talan pont azert van, hogy szabad legyen a kezem, hogy atvehessem a kovetkezot.
"Az Ur adta, az Ur elvette, aldott legyen az Ur neve!" (Job 1,22)
Ezt szeretnem en is mondani:).

S akkor most? Nem tudom, igazabol. Lejart a 10 nap, s azt erzem, hogy akaratlanul is a vegere valami elindult. Ez megint nem a vege, hanem a kezdete egy uj eletnek. Egy uj embernek:). Lanynak... Nonek:)...
Most azt hiszem az az idoszak kovetkezik, amikor megkeresem magamat, es megismerem kicsit ki is ez a lany, akit Isten bizony meg igy is nagyon szeret:P.

Ma sikerult misevel kezdeni a napomat, amiert szinten halas vagyok! Holnap ujabb vizsga, ujabb izgulas, de azt hiszem, kialakul...
Minden ima jol jon, amit ertem mondtok:). Egyebkent meg... talan ma eloszor... de tenyleg azt hiszem, hogy lassan ugyan, de minden rendben lesz:)!

7.nap

Isten 7 nap alatt megteremtette a vilagot.
Azon gondolkozom, hogy vajon ma tette az i-re a pontot szamomra is?
A hetvegem nagyon szep volt, de igen faraszto is.

A penteki ajandekom az volt, amikor Bogival egyutt rendezgettuk a viragait. Rengeteget kapott kicsengetesere:). Gyonyoruek voltak. S az a fel ora alatt, amig szepen kibontottuk es vizbe tettuk, rendezgettuk oket, kicsit ugy ereztem magam, hogy minden ami nem igazi, latszat, vagy szinjatek: megszunt arra az idore, amig mi a szepet csodaltuk es mosolyogtunk:). Isten viragoskertje...?:P

A szombati nap csucspontja szamomra az a pillanat volt, amikor a bermalanyom (mert igen, bermaanyuka vagyok mar:D:) ) megkapta a bermalkozas szentseget:). Ugy vartam a Szentlelket, s ugy hivtam, s nem tudom Andi mennyire erezte, de en tudtam, hogy ez volt az a pillanat, amiert imadkoztam:). Es most kezdodik csak a java...:)


Ma... 7.nap... Isten megteremtette a vilagot, es megpihent... nagyon egyedul ereztem magam a hetvegen. Erosnek kellett lenni... olyan szivesen tettem mindent, s megis mikor vege volt, se a fajdalmat, se az oromet nem tudtam kivel megosztani.
Azt hiszem, ujra meg kell tanulnom egyedul felfedezni a vilag szepseget. Utobb annyira probaltam massal, hogy elfelejtettem, hogyan is kell ezt egyedul.
Apro dolgok: nem meselhetek el egy deja vu-t, egyedul utazom ejszaka egy constantai vonattal, nem erti meg senki, hogy mit jelent egy vizsga, amire nem keszultem, vagy eppen egy ismeros enekhang a templomban...

Ez mind-mind en vagyok. Csak en tudom es ertem oket. Csak nekem jelentenek valamit. Mar nem osztom meg oket valakivel... Nem termesztes, hanem kulonleges, ha elmeselem. Ez nehez, de most hogy belegondolok: kulonleges lesz minden pillanat, amikor ugy dontok, hogy megmutatok magambol valamit valaki masnak. Addig pedig ujratanulom megismerni es felfedezni a vilagot:P:).

Isten 7 nap alatt megteremtette, de azutan egy napra sem hagyta magara... Hat igy legyen:).

4.nap

Haaaat...:)

Isten csodalatos anyukat es apukat adott nekem... :)
Nem csak ma, de ma megint rajottem, s megint orultem nekik, nagyon.
Persze elottuk sose jon, hogy megkoszonjem (tobbek kozott, mert apu mindig ki akarja udvarolni, s azt ugy megse lehet, hogy az ember szemtol-szembe dicserje, pont ot :P), de az en anyukam es az en apukam nelkul, a vilag nem lenne ugyanaz.

Es a reklam helye: nyugodtan meg lehet nezni oket barmikor, amikor itthon vagyok, elozetes egyeztetes alapjan szivesen latjuk a latogatokat:P:).

Viccet felreteve, a mai legjobb dolog: nagyon szupit beszelgettem apukammal, es nagyon oda bujtam anyukamhoz, s nagyon megoleltem... azt hiszem szomoru, de nagyon szep estenk volt...

3.nap

Ma kulonleges napom volt: Isten baratokat mutatott:). El is felejtettem, hogy mennyire halas kell legyek azert, hogy vannak... Es vannak... olyan sok ember kerdezte meg a napokban, hogy hogy vagyok, hogy mi van velem, es olyan sokan mondtak, hogy szivesen beszelgetnek velem, ha van kedvem, csak egy szavamba kerul...Es oszinten mondtak. Oszinten, nekem. Ez akkora dolog...
Megsem mozdulok nagyon ki. Meg nem allok keszen egy olyan oszinte es jo beszelgetesre, de keszulok ra, s akkor majd fogunk beszelgetni, lehet keszulni ra:P:).

Es a mai "megsosecsinaltam akcio:P :" Voltam csirket enni szalmakrumplival a Speedben:P. Sok-sok csirket:P... Megettunk osszesen 14 szarnyat:P... az 7 csirke...:P
Hm... kulonleges volt Istent igy tapasztalni...:P:) Ultek velem szemben a barataim, es viccelodtek, probaltak felviditani, es kotelezo volt veluk ebedelni, hogy megdontsuk a csirkerekordot...:P

Sokat jelentett. Baratok. Akik mellettem vannak, pedig ismernek. Tudjak, hogy mi faj, tudjak, hogy mikor vagyok elviselhetetlen, de valamiert szeretnek... Valamiert fontos nekik, hogy mosoly legyen az arcomon, hogy csirket ehessunk egyutt, vagy csak hogy tudjam, hogy mellettem vannak. Hogy kuldjenek egy kedves smst, velem gyereknapozzanak, hogy ram lepjenek messen, s elmondjak, hogy minden rendben lesz, hogy megoleljenek Mecses utan, vagy csak hogy megszoritsak a kezemet.

Isten kulonleges meglepije...Sose fogom tudni visszaadni, de nagyon koszonom...

2.nap

Szeretnem ugy kezdeni, hogy az utobbi hetek legjobb napja volt ma, de nem...
A mai nap kulonosen nehez volt, megint... Azt erzem, hogy egyre nehezebb.

Azt sem igazan ment, hogy Isten meglepijere figyeljek. Tanulnom kellett volna egesz nap, persze nem ment. Holnap ujabb vizsga, s ujabb csoda lesz, ha meglesz...

Viszont megis csinaltam ma valami kulonlegeset. Felultem egy 35osre, hogy en most korbe buszozom a "vilagot"... Na jo, legalabb vegigmegyek a teljes utvonalon:P. Meg sose mertem:P. Ma is kihagytam ket megallot (mert azzal szemben szalltam le, ahol felultem:P), de vegre szinte az egeszet vegig mertem ulni ugyanazon a szeken:P. Fura volt, mindig feltem tole, hogy az nagyon ciki, de igazabol nem is az:P.

Aztan mas szempontbol is erdekes volt ez az ut... Lazadtam megint Istennek, hogy elvette azt, aki fontos volt, es soha tobbet nem fogok talalni senkit, aki kicsit hasonlitana arra, akit varok. Haragudtam, hogy miert ilyen vagyak vannak a szivemben. Miert nem jo nekem mas is... Aztan nagyon furcsa modon, Isten elkezdett megmutatni nekem embereket a buszrol, az utcarol. Es mindegyikrol azt ereztem, hogy nem olyanok, mint amilyennek meg voltak almodva... es hogy O is rettentoen szomoru, mert az emberek nem akarnak sem jobbak lenni, sem az Ovei lenni... azt ereztem, hogy pontosan megerti mi az, ami bennem lejatszodik. Mert neki megjobban faj, hogy alig van olyan ember, aki valaszol a hivasara, es fel meri vallalni Ot es sajat magat. Azt az onmagat, aki valoban O...
Tudjatok, nem a cigiset, nem a meno fiut, nem azt, aki bolonditja a lanyokat, nem azt, aki szoba sem all egyel sem, nem azt, aki csak karomkodva ejti ki Isten nevet, nem azt, aki sosem sir, mert az ciki... hanem azt, aki o ott bent... akit meg talan soha senki se latott, de aki annyira gyonyoru...

Es akkor azt ereztem, hogy Isten velem szomorkodik, de ebben a szomorusagoban megis van remeny. Annak a szeretetnek a remenye, ahogy O most is bizik bennunk, es hisz bennunk, hogy meg most se keso, es uuuugy szeret, mintha mindig Vele eltunk volna...
Az uj eselynek s remenyet sejtettem meg...

Sok-sok embert lattam meg... fiukat, jegy nelkul a buszon, reszegen, noket, akik mar talan azt se tudjak milyen a szep, most ok is reszegek, es az a szag. es mocsok..aztan egy oreg bacsi, aki reszegen udvarolt, s aztan leesett a szekrol, de folytatta... fiatal sracokat, akik helyett egy neni adta at a helyet egy idos bacsinak... emberek, akiknek az elete... talan nem elet mar...
Isten megis mind szereti oket, es nekik is egy csodas eletet szant, nem ezt...
Gondolkozom, hogy mit tehetnek...hogy segitsek? Nem tudom, de egyutt sirok en is Vele, es egyutt hiszem en is Vele, hogy meg nem keso... Hogy utolso percben sem keso az O ajandekat elfogadni...

Nekem se... akkor se, ha most eppen nem tunik ajandeknak...

Kepzeljetek, hosszu ido ota, ma ujra lattam egy sunit a bentlakas elott:). Gyonyoru volt... s el kellett mosolyodjak:)...

Mert hiszem vagy sem, erzem vagy sem, eszreveszem vagy sem, O az ajandekait ma is adja, s celja van mindennel, ami tortenik, azzal is, ami ennyire tud fajni...



A mai nap ez volt a Bibliaban:

"Ezert, hogy el ne bizzam magam, tovist kaptam testembe, a satan angyalat, hogy arcul verjen. Haromszor kertem emiatt az Urat, hogy tavozzek el tolem, de O azt mondta nekem: 'Eleg neked az en kegyelmem, mert az ero a gyongesegben lesz teljesse.' Legszivesebben tehat gyongesegeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzek bennem. Ezert telik kedvem a Krisztusban valo erotlensegben, bantalmazasban, szuksegben, uldozesben es szorongattatasban, mert amikor gyonge vagyok, akkor vagyok eros." (2Kor12,7-10)

"Felejtem, ami mogottem van, es nekifeszulok annak, ami elottem van. Igy futok a cel fele, annak a hivatasnak a jutalmaert, amelyet Isten felulrol adott Krisztus Jezusban" (Fil3,13-14)

Amen.