Pentek

Hol volt, hol nem volt: egyszer egy alom. De nem sotet, s nem is az a remes fajta... megcsak nem is rozsaszinu... Inkabb attetszo, de nem atlatszo... Vilagos, de nem vakito... Izgalmas, de nem ijeszto...
Az almok igazabol nem latjak es nem ismerik egymast. Megis megerzik, hogy nem ok az egyetlenek. O is tudta, hogy meg vannak sokan masok, es biztos volt abban, hogyha meglathatna barmelyikuket, akkor napokig gyonyorkodhetne bennuk. A sajat tukreben keresgelt, ezert nem tudta elkepzelni a remalmokat...
Azt se mondta neki senki, s megis tudta, hogy abban a pillanatban szuletett meg, amikor valaki pont ora gondolt. Gondolhattak volna egy kicsit masra. Egy kicsit szebbre, egy kicsit szinesebbre... De nem, pont ora gondoltak... Ertette, hogy ez egy kulonleges pillanat. Halabol egy kicsinyke mosolyt varazsolt a teremtoje arcara.
Ahogy novekedett, egyszercsak elkezdte erezni, hogy o nem valtoztathat magan. Van valaki, aki akarva akaratlan szinezi ot, folyton festi, igazitja, szamara nem maradt mas, mint lenni...
Az alkotoja is kezdte erezni, hogy ez a gyonyoru alom, amit o megteremtett, mas szeretne lenni. Erezte, hogy az alom mashova kivankozik. Egy napon ugy dontott hat, hogy enged neki.
Az alom vegre szarnyakra kapott! Repult, mindent ki akart probalni. Felfedezett nagyon sok szep, es nagyon sok rossz dolgot is. Mar tudott a remalmokrol...latta oket a tukorben...

Az alkotoja erezte, ahogyan a valamikor olyan artatlan kis alom erosen huzza magaval. Erezte, hogy a tulzott szabadsagban talan jo lenne korlatokat teremtenie...
De az alom nem erre vagyott... Valosag szeretett volna lenni. Annyira kivancsi volt, hogy arra biztatgatta a teremtojet, hogy valtsa ot valora. Kialtott hozza, szebb ruhaba oltozott, mint valaha, kedveskedett, neha meg haragos is volt, vagy eppen hisztis...Nagyon szeretett volna elni. Barmi aron.

A teremto csendben kovette az esemenyeket.
"Nem akarom, hogy meghalj"-mondta az egyik nap. "Arra pedig meg nem allsz keszen, hogy elhess. Ha most valora valtlak, az alom nem lesz tobbe. Csak az igazsag. Hogy erzed, marad meg beloled valami? "

Az alom nem felelt... Orult a szarnyainak. Most fogta fel igazan a szabadsag ajandekat. Es az eletet... Nem tudta, hogy mikor lesz a nagy nap, de elkezdett ra maskepp keszulni...Figyelt az alkotoja szavara, es ugy repult...
Elni akart, de mar tudta, hogy ahhoz meg kell elobb halnia. Boldog volt, valahanyszor arra a napra gondolt...