21 ev alatt mar-mar ugy tunt, hogy kezdtem kiismerni magam. Lassan megtanulom, hogy milyen helyzetben hogyan reagalok, mi az alapreakciom (igen, az az osztonos), illetve lassan kialakult bennem egy kep, hogy hogyan szeretnek reagalni (az idealis valaszom a helyzetekre).
Volt valami, amin kulonosen dolgoztunk Istennel. Hozza tettem minden eromet, a bizalmamat Istenbe helyeztem, s utobb az tunt fel, hogy megy ez nekem...:P
S akkor tegnap, mintha az utobbi nehany het igyekezetere tettem volna pontot: olyan dolgot csinaltam, amit meg soha...nem olyan jot, olyan rosszat.
Olyan dolog jott ki belolem, aminek maskor a gondolatat is elutasitom, s biztos, ha mas mesel el ilyen helyzetet, siman a fejere olvastam volna.
S akkor tegnap, hagytam, hogy kijojjon belolem minden harag es minden mereg, olyan kemenyen es ijesztoen, ahogy az bennem abban a pillanatban elt. Ereztem, hogy nem ez a helyes, nem ez a szep, de nem akartam megallitani. Jol esett ott es akkor ilyenforman kimutatni az erzeseim.
Nem szabadultam fel. A kovetkezo nehany perc azzal telt el, hogy megsirattam magamat, ezt a tettet...nem tudtam elfogadni. Azt ereztem, ha en kepes voltam erre, akkor nincs hatar?mire lehetek meg kepes?elkepesztoen szegyelltem magam, azt ereztem, hogy az utolso vagyok a foldon...
Ma megint ezzel ebredtem. Kepes voltam ezt tenni...
Probalok szembenezni a gondolattal. Isten is elutasitja a bunt, de azt nem, aki elkoveti. Nem vagyok azonos a tettemmel. Akkor is, ha ez kijott belolem, en nem ez vagyok, nem akarok ez lenni.
Isten celja? Talan tul akar mutatni magamon...talan egy ilyen gesztuson keresztul akar megtanitani oszinten vallalni az erzeseket?Hogy ne elnyomjam oket, s aztan robbanjanak, hanem oszinten az ove legyen mind?
Talan egy uj fejezetet irunk most rolam es az onismeretemrol?
Tegnap el akartam felejteni az esetet. Egy nagy Delete-et nyomni. Ma vallalom, hogy ez biza beirodott a memoriamba. Istenem, te hozd helyre, amit elrontottam, es segits magamat a te szemeddel latni...
Volt valami, amin kulonosen dolgoztunk Istennel. Hozza tettem minden eromet, a bizalmamat Istenbe helyeztem, s utobb az tunt fel, hogy megy ez nekem...:P
S akkor tegnap, mintha az utobbi nehany het igyekezetere tettem volna pontot: olyan dolgot csinaltam, amit meg soha...nem olyan jot, olyan rosszat.
Olyan dolog jott ki belolem, aminek maskor a gondolatat is elutasitom, s biztos, ha mas mesel el ilyen helyzetet, siman a fejere olvastam volna.
S akkor tegnap, hagytam, hogy kijojjon belolem minden harag es minden mereg, olyan kemenyen es ijesztoen, ahogy az bennem abban a pillanatban elt. Ereztem, hogy nem ez a helyes, nem ez a szep, de nem akartam megallitani. Jol esett ott es akkor ilyenforman kimutatni az erzeseim.
Nem szabadultam fel. A kovetkezo nehany perc azzal telt el, hogy megsirattam magamat, ezt a tettet...nem tudtam elfogadni. Azt ereztem, ha en kepes voltam erre, akkor nincs hatar?mire lehetek meg kepes?elkepesztoen szegyelltem magam, azt ereztem, hogy az utolso vagyok a foldon...
Ma megint ezzel ebredtem. Kepes voltam ezt tenni...
Probalok szembenezni a gondolattal. Isten is elutasitja a bunt, de azt nem, aki elkoveti. Nem vagyok azonos a tettemmel. Akkor is, ha ez kijott belolem, en nem ez vagyok, nem akarok ez lenni.
Isten celja? Talan tul akar mutatni magamon...talan egy ilyen gesztuson keresztul akar megtanitani oszinten vallalni az erzeseket?Hogy ne elnyomjam oket, s aztan robbanjanak, hanem oszinten az ove legyen mind?
Talan egy uj fejezetet irunk most rolam es az onismeretemrol?
Tegnap el akartam felejteni az esetet. Egy nagy Delete-et nyomni. Ma vallalom, hogy ez biza beirodott a memoriamba. Istenem, te hozd helyre, amit elrontottam, es segits magamat a te szemeddel latni...
Nem tudom konkrétan miről van szó,de az érzés szerintem mindenkivel megeshet, velem is megesett :) Néha egész meglepődik az ember magától, hogy mire képes, de vannak dolgok, amiket csak így tapasztalhatunk meg, vannak dolgok, amiket csak a kudarcaink során értünk meg.Néha sokkal nehezebb azt túlélni, hogy "rossz vagy", ha van egyáltalán ilyen, minthogy egy helyzetett jól kezelj. Jó lenne azt mondani, h ez nem én vagyok, de igazából egyik részünket se zárhatjuk be egy dobozba és kész. Syerintem valóban nem teljesen én vagyok inkább egy pillanatnyi helyzet, de az is vagyok aki következőbe jól csinálhatja, aki képes vállalni az egészet. Csak ez nehéz és időbe telik...
VálaszTörlés