2010. május 27., csütörtök

Mi van velem?

Ezt kerdezgetem magamtol... ma leadtam minden projektet, s ezzel az utobbi ket het porgese is befejezodott.
Alig vartam mar ezt a szabad pillanatot, de az tortent, amire valahol melyen szamitottam: nem tudok mit kezdeni a szabadsagommal.
Annyi tervem volt, hogy ma ehhez-ahhoz fogok, de nem megy. Es ami nem okozott eddig nehezseget: ma meg az se ment, hogy leuljek Istennel... Amit viszont csinaltam: ultem, szomorkodtam, s probaltam mindenfelevel elvonni a figyelmet az uressegrol es fajdalomrol, ami maradt...
Nem voltam rosszul az utobbi par napban, de valahol ereztem, hogy ezzel az erzessel meg szembe kell nezni. Hat tessek... itt van. S nem birom elviselni.
Amit tennek, az az, hogy ugy csinaljak, mintha nem ez lenne a valosag. Beleugorjak uj dolgokba, csak, hogy ne kelljen megelni a veszteseget. Mennyivel konnyebb lenne...

Talan Istennel is azert felek leulni, mert tudom, hogy O is szeretne, ha szembeneznek azzal, ami van. Es ha a megoldast es segitseget Tole varnam... en viszont tudom, hogy O turelmet ker tolem, es hogy mindezt vegigcsinaljam...

Nem nagyon megy. Konnyebb lenne valami masrol almodozni... persze tudom, hogy az ugy nem az igazi...De ez a semmi elviselhetetlennek tunik...

Persze nem adom fel:). Le fogok ulni Vele is. De azert minden imat koszonok, amit azert mondtok, hogy ezt a dontest mielobb meghozzam...
S na...azt most is tudom, hogy jo lesz:P... csak meg kell elni, es tul kell (s lehet is!) elni...:P

1 megjegyzés:

  1. Kerem a jo Isten kegyelmet es segitsegek neked ezekben a napokban.. puszi:)

    P.S. Ugy orulok, hogy megosztod gondolataidat velunk, tud, hogy mi(a tesoid:) melleted allunk es szeretunk.. az Ur aldjon, Berni!

    VálaszTörlés

Egy meg egy, az mégiscsak kettő

...gondolatok szingliknek, és barátaiknak... ;) Mennyire lehet szenvedni valakinek a hiányától? Hogyan lehet úgy teljes életet élni, ho...