Szeretni

En azt hittem konnyen es nagyon tudok szeretni. Nem is igazan ereztem, hogy valakivel szemben ez nem megy, ugyhogy arra gondoltam, ezen temakorrel nincs problemam:P.

Csak osszetevesztettem a fogalmakat. De nagyon. Mar nehany napja eszembe jutott a gondolat, aztan ma egy beszelgetes alatt meg is fogalmaztuk. Szeretni azt jelenti, hogy ott vagyok melletted, barmit is csinalj, es ugy mindenestol, a sok hibaddal egyutt (nem mikor lekuzdotted oket!!) elfogadlak...

En ugy szerettem (szeretek...), hogy mikor latom, hogy tevedsz (en, szoval erzitek, hogy nem egeszen objektiv a dolog:P), szepen kijavitlak, es addig megyek vele az idegeidre, amig te is megerted. Tovabba ugy szeretek, hogy megproballak meggyozni arrol, hogy most rosszat csinalsz, megprobalom megtiltani neked, ami szerintem nem helyes, es mindemellett sokszor elmondom, hogy ez neked a legjobb...

Ijeszto. Isten viszont ramutatott valamire. Egyik nap, csak ugy a semmibol azt magyarazta el nekem, hogy O hogyan szeret. Ha valaki, akkor O aztan nagyon tudja, hogy hol tevedek, hogy mit kellene eppen csinalnom, es ismeri a buktatokat.
S mit csinal? Mellettem van... akkor mikor hibazom, akkor mikor rossz dontest hozok... mindig... es turelmesen (ha ezt egyszer meg tudnam tanulni!!!!!) vegigvarja, amig felismerem vegre, hogy most megint elszurtam. Kovetkezik a fejmosas? Nem... Meg csak meg se szid, azt se mondja, hogy latod, ha azt csinaltad volna, amit kell, ha hallgattal volna Ram...
O csak megolel. Es en kisirom magam, mert ezzel a szeretettel szemben tehetetlen vagyok es kicsi. Ezt senki mastol nem kaphatom, csak Tole. Ez tokeletes...

S aztan megint elindulok. Szeretni... Felek, hogy ez nem fog menni... Elfogadni teged csak ugy? Mindenestol? Nem kioktatni? Nem turelmetlenkedni, hogy hidd mar el, hogy nekem van igazam?

Lehetetlennek tunik... Megis megyek, mert Tole szeretnek megtanulni szeretni...