Vajon nem tudod?:)

"Vajon nem tudod? Vagy nem hallottad?

Örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette. 

Nem fárad el, és nem lankad el, bölcsessége kifürkészhetetlen. 

Erőt ad a fáradtnak, és az erőtlennek megsokasítja erejét. 

Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak, s az ifjak is megbotolva eleshetnek; 

de akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, 

futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el." Iz.40,28-31

Hát én biza attól még érzem, hogy elfáradok és nehezebben mennek a dolgok néha:P. De amit mostanában tapasztalok... Isten úgy gondoskodik rólam, hogy én már csak ámulni tudok... befogadni sem... tudjátok, olyan, mint amikor mindent tálcán kap az ember, mint amikor kitalálják a legbelső gondolatát... és igen, beteljesednek a dolgok még mielőtt rájönnék, hogy mennyire szeretném őket...


Annyira hihetetlen az egész, hogy az az érzésem, hogy fel fogok ébredni. Furcsa, nem? Isten mindent elém tesz, lesi minden vágyam és kívánságom és én most is azt figyelem, hogy vajon mikor lesz ennek vége? Na, de nem! Ezt most hagyjuk abba:). Most áldjuk Istent, mert meg akarja mutatni, hogy igen, Ő hatalmas, és igen, Ő az, aki segít elviselni a fájdalmakat, de az is Ő, aki erőt ad, amikor arra van szükség, szabadságot, amikor az nincs, és amit én nehezen hittem: pillanatok alatt ad meg, vagy teremt újjá dolgokat. És igen, nem leli örömét abban, ha szomorú vagyok, akkor sem, ha megengedi. És hogy ezt el tudjam hinni, olyan csodákat tesz, hogy csak na:P...


S akkor mesélek:). Azt hiszem a cikkel kezdődött a dolog... elfogadták a cikkemet... konferencia... s még egy díj is:P. Ámultam... nem "versenyeztem" évek óta... pedig valamikor mennyire szerettem...  úgy éreztem Isten valami olyat ad vissza, amiről már rég lemondtam... olyan boldog voltam:)..
Aztán államvizsga... aztán Gável koncert:)...
Az utolsó pillanatig nem tudtam, hogy megyek-e, mivel, mikor, meddig... semmit se tudtam:P. Csütörtök este 10 után kaptam egy emailt, hogy valaki elvinne. Nem ismertem, de bevállaltam:). Alvás? Kaja? Hálózsákot és vastag cuccot is kaptam aznap éjjel. Volt egy doboz sajtom, s azzal én el is indultam. Nem vártam semmire... csak ott akartam lenni...:)...
Amit viszont Isten adott... Az egyik nagyon édi meglepetés az volt, hogy olyan kocsival utaztunk, aminek a tetején egy olyan elhúzható ablak van:P... na, hát én nem értek a kocsikhoz, de hogy én ezt hogy élveztem:D... tudjátok, mint a filmekben... kihajolsz, szól a zene, és a szél fújja a hajad:P. S közben arra gondolsz, hogy Isten hatalmas...
Aztán reggeli... és a kedvenc ételed:">... és nem lehet visszautasítani... aztán egész napos gondoskodás... aztán amikor már azt hiszed, hogy ebédre megeheted végre a sajtot, amit hoztál, el is bújsz szép óvatosan (nehogy valaki újból valami jót tegyen, mert már lassan nem bírod elviselni:P), és akkor Isten bőségesen ad megint... Na, hát én már szégyelltem magam, de rendesen... Ennyi mindent elfogadni... Szerettem volna meghálálni a dolgot az illetőnek, aki ezúttal Isten eszköze volt, de hát nekem semmim sem volt, amit adhatnék... Kicsit akkor értettem meg, hogy Istennel is így vagyok... adnék én vissza, de hát miből? Amit tehettem, az csak a hála, öröm és köszönet volt:)! Na és a koncert...:P:P hát gyönyörű volt:) persze esett az eső (de az esőköpenyt se tudtam visszautasítani:P), de aztán olyan tiszta lett az ég, és olyan kék, hogy azon is csak ámultam:). "Isten ajándékozós napja:)" - gondoltam. És azé a szabadságé, amiről egy ideje csak "hírből" hallottam:P... eddig:).


De aztán ilyen lett a másnap is:P. Azt hiszem örömet tudtam szerezni valakinek azon a szombaton, és azt a tekintetet nem hiszem, hogy hamar elfelejtem:). Aztán az események további nagyon finom alakulása... Hétfőn bankett, és igen, nagyon jó volt:P. Táncoltam:P. És A KEDD...:)
Tegnap pedig szól a telefon, és munkát ajánlanak. Kerestem? Nem:P. 
Ma viszont bementem interjúra. Felvettek:P. Szeptembertől, ahogy eredetileg tervben volt:P.
Ja, és a cikk... igen, készülök az augusztusi konferenciára is:P.


Isten pedig ennyit mond csak nekem:

"Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; 

örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya!

Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; 

Izrael királya, az Úr, közötted van, 

nem kell többé félned semmi bajtól." Szof 3,14-15

Hát zengedezem:)... próbálkozom, legalábbis:P:). Dicsőség Neked, Istenem:)! Máskor a fájdalomért és harcokért, most pedig az örömért:)! Ámen:).