..hallod a szívem dalát...:)

Képzeljétek, épülök:):)!

Újra épülök:)!

Ez azt jelenti, hogy becsukom a szobám ajtaját (igen, igen, jól értetted, van saját szobám:D - és milyen szééép:), és csodálom Istent a csendben. Sétálok a munkába (nyafogva, hogy de nincs kedvem:P), és közben Isten a szívemre beszél, és dícsőítve érkezem be:). Jövök hazafelé, és ott van bennem egy nagy szabadság, egy nagy szabadság abban a tudatban, hogy minden a helyére kerül:). 

Megengedem a vizet a tus alatt, és igen, átélem, ahogy Isten átmos: kívülről, belülről. Megtisztít. Nem mintha piszkosan nem szeretne:). De én tiszta szeretnék lenni:)!

És vmi nagyon klassz: klikk a Send gombra, és elküldöm az emailt, amiben megírom, hogy igen, én is szeretném Írországot. :)

A nap csúcs pontja pedig: egy babát tartok a kezemben, ici-pici Ákost:). Figyelem, ahogy a fejecskéje hozzám simul:). Érzem a súlyát a kezemben.. Érzem, ahogy levegőt vesz, ahogy izeg-mozog, és közben arra gondolok, hogy Isten csodálatos:).

Ezzel a gondolattal megyek haza, mosollyal az arcomon:). Majd egyszer talán nekem is lesz:). Majd egyszer talán én is átélem valakivel ezt a csodát:). Majd egyszer én is megtanulok anyuka lenni:).Úgy gondolok erre, mint valami csodálatos pillanatra:). (Persze, nem egy pillanat lesz, s nem mindig ilyen idilli, tudom-tudom:P.)

De most az egyszer nem hagyom magam önsajnálkozni azon, hogy mennyire vagyok közel vagy messze ettől a pillanattól. 

"Keressétek előbb Isten országát, és mindenek megadatnak hozzá.":)

És én ezt hiszem:). Nem tudom, hogy engem mire hív Isten, de keresem, és tudom, hogy meg fogom találni:). Az én szüleim egyik hivatása az volt, hogy minket felneveljenek:). És na, sztem nem is csinálták rosszul:P:P:D. És az én hivatásom mi lesz?:)

Nem tudom. De várom. Mert az Úr a király:)! Ismeri az én szívem vágyát. Jobban mint én magam:P. És lesznek még nagy pillanataink:)! Sőt... ha őszinte akarok lenni, nagy pillanatokat élünk meg együtt, éppen most is..:) 

És életre tanít:)! 

Megcsodálni az életet, amit ad - elbámészkodni azon, hogy milyen tökéletes is Ákos, és milyen gondosan volt megteremtve:), aztán pedig elcsodálkozni azon, hogy egy ilyen pici, tökéletes teremtményből állok most én is itt, Isten előtt.  

"Álmodban hallgatsz majd tündérmeséket, hallod a szívem dalát"... ez a dal cseng fel bennem. Anyukám és apukám énekeltél sokat. Ahogy dúdolom, úgy érzem, hogy Isten énekeli nekem:). Elgondolkodom. 

Amikor kicsi voltam, valahol biztosan hallottam Isten szívének dallamát:). Most állok Előtte, nézem, csodálom, és... elsuttogom én is Neki, hogy szeretném újra hallani és megismerni azt a dallamot...:">