Ennyi telt el, amióta utoljára bepötyögtem nektek és magamnak egy hosszú-hosszú, de számomra izgalmas (mert ugy-e mégiscsak az én életem:P) gondolatsort.
Lehet ti még nem, de én talán már felkészültem egy következőre:P.
A böjtöm kb. a felénél kudarcba fulladt, ahogy olyan sok ötlet, ami kezdetben nagy lelkesítő, talán még gyümölcsei is vannak, és... egyszercsak mégis meghal. S ez a halál nem az az állapot, mintha valami soha nem is lett volna... nem, ez inkább valami korábban létezőnek a hiánya, egy vágynak a megsemmisülése, vagy csak simán egy csalódás és szomorúságról szól..
Azt szoktuk mondogatni, hogy ha valamit a Szentlélek ültet el, az nem szárad ki. Minden más, ideig-óráig él és lelkesít, s egyszercsak kialszik a láng... s bárhogy is próbálkozunk: nem lehet már tüzet rakni..
Hm... igen, nekem is meghalt a szép böjtös tervem. És olyan sok másik is. Ábrándok, vágyak, remények, álmok... s hajlamos vagyok letörni s sajnálni magam... Az érdekes az az, hogy bár terveim, álmaim, elképzeléseim egyre-másra születnek és halnak meg magamtól: valahogy az életem - az sosem az én erőmből újul meg:).
Furi:P.
Néha elszomorodom, vagy rajta kapom magam, hogy megint leordítottam a fél világot, vagy éppen ismét kiálhatatlan vagyok, vagy épp gőgös, esetleg haragszom, zsummogok vagy bántok másokat... és közben egyre kisebb vagyok, s egyre kevésbé tudok tükörbe nézni is...
Nem is merek. Nem akarom azt látni, aki visszanéz onnan...
És ilyenkor ismét jön Jézus, 1001-edszer, és azt mondja, hogy Őt az a vágy érdekli, ami a szívemben van, és amivel szeretni akarom Őt. Azt mondja, hogy igen, 1001-edszerre is tiszta vagyok és megbocsájt, és nekifuthatunk együtt, és újra adja a kezét, hogy megfogja az enyémet - a piszkosat...
S tudjátok mi a nagy csoda? Hogy csak nézem, figyelem, hallgatom, és csodálom, hogy ez az erő: az erőm felállni és újrakezdeni: sosem hal meg. Óóóó, persze, hogy vagyok a béka feneke alatt, de rendesen.. Persze, hogy vagyok úgy, hogy azt hiszem, hogy ennél mélyebben már nem lehet... és nem értem, hogy hogyan mehet tovább úgy a világ, ahogy... (ha ezt nem ismerős, adj hálát érte:) ha ismerős: akkor is, mert Istennek terve van vele:)
És egy idő után, mint a mesében: valahogy Jézus épp jókor ad épp annyi erőt a Szentlélek által, ami elég még egy lépésre. Néha többre... néha úgy tűnik kevesebbre, de... valahogy mégis kihúzom a következő pihenőig:P.
Óóó, én nagyon szeretem:). Ez kegyelem. Nem érdemlem meg. Nem bánok jól vele. Csak kapom, mert Istennek úgy tetszik. Máskor meg másként kapom, mert Isten olyan nagyon szeret:)!
Szeretem:). Úgyhogy: hm... nagyon lassan, néha táncolva, szaladva, máskor pedig csúszva-mászva... de lépegetek...:) Mert Ő nem enged el... Soha!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése