Ketfele kisertesrol beszelt a pap bacsi a tegnap.
Az egyik: amikor mindenfele szepet igernek nekunk. Johetnek azzal, hogy penz, haz, kocsi, sikeres elet... de igazabol engem nem ezek a szepek kisertenek.
Egeszen masfelek. Latszolag erteket igernek, olyan igazit: tarsat, szeretetet, boldogsagot... mindent, ami szep es jo... olyan alomvilagot, habot a tortan...
A valosagom?Hogy allok, nem csinalok semmit, csak varom, hogy meglassam a herceget feher lovon, vagy valami egeszen mesesen megoldodjon az eletem minden kerdese. Amikor eppen kicsit kodos az ido, akkor azon filozok, hogy az eletemnek semmi ertelme, hiszen minden, ami boldogsagot hozhatna: nincs. Amikor pedig megiscsak megjelenik valaki vagy valami a lathataron: nem illik bele az almomba, vagy en az ovebe, s ez a felismeres vezet el a kisertes masodik fajtajahoz:
Nekem semmi sem sikerul. Nem vagyok ra kepes. Engem szeretni se lehet. Ha barkit is kozel engedek annyira magamhoz, hogy megismerjen, biztos elrohan. Szornyu vagyok. Barmi, amihez hozzafogok, kesz kudarc. Meg egy baratomra se vagy kepes vigyazni. Mit is akarok en mastol? Legjobb lenne elbujni, valahova melyre, kifutni a vilagbol, ahol nincs senki, csak en - egyedul a maganyomban.
De ez csak az egyik hang a fejemben a meglevo harom kozul. Ott van valahol az enyem is, ami viszont elegge befolyasolhato. Nem nagyon nyilvanul meg onalloan. Ez a hang legtobbszor felfele konyorog, hogy tul tudja kiabalni az elozoeket.
Es vegul az utolso. Ez a Szentlelek:). De nagyon szelid... azt hiszem nekem tul szelid. Olyan nehez meghallani. Nagyon kellene figyelni Ra, de minden mas hang kiabal bennem, es valahogy az igazit, az ertekeset nem veszem eszre a hangoskodok kozott.
Most sem tudom mit kellene tennem. Talan nem merek meg en sem elhallgatni, mert attol felek, hogy akkor a kisertes hangjai erosebbek lesznek. Pedig ha legalabb en hallgatnek, talan kicsit tudnek figyelni Ra...
Igazan.
Milyen messze is vagyok meg onnan, ahova el szeretnek jutni. En. Vele. Altala.
Az egyik: amikor mindenfele szepet igernek nekunk. Johetnek azzal, hogy penz, haz, kocsi, sikeres elet... de igazabol engem nem ezek a szepek kisertenek.
Egeszen masfelek. Latszolag erteket igernek, olyan igazit: tarsat, szeretetet, boldogsagot... mindent, ami szep es jo... olyan alomvilagot, habot a tortan...
A valosagom?Hogy allok, nem csinalok semmit, csak varom, hogy meglassam a herceget feher lovon, vagy valami egeszen mesesen megoldodjon az eletem minden kerdese. Amikor eppen kicsit kodos az ido, akkor azon filozok, hogy az eletemnek semmi ertelme, hiszen minden, ami boldogsagot hozhatna: nincs. Amikor pedig megiscsak megjelenik valaki vagy valami a lathataron: nem illik bele az almomba, vagy en az ovebe, s ez a felismeres vezet el a kisertes masodik fajtajahoz:
Nekem semmi sem sikerul. Nem vagyok ra kepes. Engem szeretni se lehet. Ha barkit is kozel engedek annyira magamhoz, hogy megismerjen, biztos elrohan. Szornyu vagyok. Barmi, amihez hozzafogok, kesz kudarc. Meg egy baratomra se vagy kepes vigyazni. Mit is akarok en mastol? Legjobb lenne elbujni, valahova melyre, kifutni a vilagbol, ahol nincs senki, csak en - egyedul a maganyomban.
De ez csak az egyik hang a fejemben a meglevo harom kozul. Ott van valahol az enyem is, ami viszont elegge befolyasolhato. Nem nagyon nyilvanul meg onalloan. Ez a hang legtobbszor felfele konyorog, hogy tul tudja kiabalni az elozoeket.
Es vegul az utolso. Ez a Szentlelek:). De nagyon szelid... azt hiszem nekem tul szelid. Olyan nehez meghallani. Nagyon kellene figyelni Ra, de minden mas hang kiabal bennem, es valahogy az igazit, az ertekeset nem veszem eszre a hangoskodok kozott.
Most sem tudom mit kellene tennem. Talan nem merek meg en sem elhallgatni, mert attol felek, hogy akkor a kisertes hangjai erosebbek lesznek. Pedig ha legalabb en hallgatnek, talan kicsit tudnek figyelni Ra...
Igazan.
Milyen messze is vagyok meg onnan, ahova el szeretnek jutni. En. Vele. Altala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése