A napokban, lefekvés előtt szóltam Istennek, hogy csak egyetlen egy mondatot fogok elolvasni a Bibliából. Csak egyet... Ez olyan magamfajta kérés volt, hogy az az egy mondat által szóljon hozzám kicsit, mert nagyon szükségem van Rá..
Kinyitottam a Bibliám. Nem szoktam kinyitósdit játszani, egy ideje tudom, hogy ez nem varázskönyv, hanem az Úr szava. De most csak hagytam kinyílni.
Egyetlen mondat: "Én vagyok a segítséged.". Megfogott Istennek ez az őszinte figyelme és erőteljes válasza. Nem is akarok én másat, és több mondatot sem! Több mint elég..
Ezzel a gondolattal tettem le a fejemet a párnára... S belegondoltam, hogy Isten mennyire nagylelkű is. Ő mondja nekem, hogy Ő az én segítségem... Ő segít nekem megvalósítani az én terveimet... s akkor ott éreztem, hogy ennek nem így kellene lennie! Én akarok az Ő kicsi segítsége lenni, az Ő kicsi eszköze, én akarok Neki segíteni az Ő céljainak a megvalósításában!
"Én vagyok a segítséged" - mondtam én is.
De ma megintcsak úgy írom ezt a pár sort, hogy az én segítségembe, azaz újra Belé kapaszkodom erősen, hogy ez az időnként rámtörő magány, tehetetlenség, gyengeség és néha a felfúvalkodás ne vegyenek erőt rajtam. Már tudom, hogy mikor tartok ott, hogy éppen kötöm az alkut az önsajnálattal..
De azt hiszem ez közös jelszavunk lesz egy ideig az én hatalmas és szerető Istenemmel: "Én vagyok a segítséged"! Megpróbálom túlharsogni, de valójában végtelenül jól esik, hogy Őt ebben sem lehet...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése