...azért járok 20 centivel a föld fölött, mert Jézus a szívembe költözött:)!!!
Ez a szabadság...:)...
Feldob. Szeretem:). S olyan igaz...
Pár napja befejeztem a Jonit. Tudjátok, a mozgássérült lány... Férjhez ment:P. Élvezem, ahogy Isten tényleg a kicsiket választja, hogy sok ezer embernek bátorítást adjon, Jézust, célt, értelmet, életet... Én is egy vagyok azok közül, akik részben Jonitól tanultak meg élni - járni:D:P..
És csak azt szeretném, ha Jézus átvilágítana rajtam is, sugározna, és Őt vinném mindenhova:D.. Vagy fordítva:P, Ő vinne mindig magával:P:)!
"Elszakadtunk a Földtől és repülünk,
Nem mondunk már ki szavakat, csak nevetünk,
Éreztük mindig, hogy lennie kell, valahol,
Most értünk jött el az Úr és végtelen zene szól".
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de néha különösen is várom, hogy Jézus eljöjjön másodszor is:D!! Csak szeretném, ha ott lehetnék és nézhetném... szeretném, ha térdre hullanék ellőtte, és csak csodálnám... aztán felállnék, és úgy ujjonganék!! Teljes erőmből, szívemből és elmémből!:) Sok-sok emberrel egyszerre, hogy újra itt van, újra itt van Jézus, és nincsenek rá szavak, hogy milyen klassz ez:D... várom:)! tudom, hogy végtelen öröm lesz a szívemben:)!
És mégis... ha arra gondolok, hogy ez a találkozás a végső elszámolás ideje is lesz... Tudom, hogy én is csak Isten irgalmából állhatok meg előtte. Csak azért, mert Jézus meghalt minden bűnömért, hogy ne azt kapjam, amit érdemelnék... De amikor embereket látok, akik Jézusnak ezt a hatalmas ajándékát nem fogadják el... akiknek mindegy, akik nem hisznek Istenben, akik bűnben élnek, nem boldogok, és az utolsó nap sem a boldogságot fogja hozni számukra, hanem amit tényleg érdemelnek...:(... És a bűn zsoldja: a halál. Hányszor elmondja a Szentírás is... de minket nem érdekel... És ha nem érdekel, akkor tényleg hiába halt meg Jézus! Számodra, legalábbis, aki nem kérsz az áldozatából: hiába... :(...
Szomorú vagyok, mikor ezt látom. S nem kell messze menni... Sokszor összeszorul a szívem, amikor szétnézek a családomban... Tudom, hogy Isten küld, de nem vagyok jó hírnök, és lassan haladunk...
Fáj, amikor elképesztően különleges, sokszor nagyon tehetséges embereket látok, ahogy eldobják/elisszák/eljátszák az életüket.. s aztán jönnek a semminek sincs értelme gondolatok... és megintcsak hiába halt meg Jézus...
Sokszor, amikor fáj, csak kapaszkodni s kiáltani tudok, hogy Jézus, én akarom, hogy lenyúlj értem, akarom, hogy megváltoztasd az életem, és Ő lenyúl s megteszi. Ahogy akkor mindent megtett a kereszten is.
Sokszor, a csendben, sétákban... velem van és mosolygásra késztet:D... És ilyenkor megértem, hogy Isten mennyire jelen van mindig és mindenhol, csak mi a "biztonság kedvéért" feltesszük a napszemüvegünk..:P
Isten:)...? Szentlélek...? Jézus?
Csodálom. Szeretem...:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése