Viszontlátás

Most úgy vagyok veled, mint ahogy azokkal az ismerősökkel szoktam lenni, akiket valamilyen okból kifolyólag nem kerestem meg egy ideje.
Az elején simán csak elfoglalt voltam. Hiszen tudod, megesik ez néha. Erről én igazán nem tehetek! Te is tudod mennyi dolga tud lenni az embernek...
Bizony, közben nagyon sok dolog történt velem! El is akartam mesélni, hogy végre rájöttem, hogy Jézusnak vannak nagyon jó poénjai:P (mennyi ideje várom ezt a megtapasztalást!:), ja, s beszéltem volna arról is, hogy örömet adott, amilyet már nagyon rég nem, és el akartam mondani azt is, hogy Dublin gyönyörű, hogy Írország másodszor is pont annyira magával ragadó, mint először volt - és igen, ez a szerelem úgy tűnik nem akar elmúlni:P, ja, és megemlítettem volna azt is, hogy Németország se kutya - és sose gondoltam volna, hogy így tudom csodálni Őt:), és most hogy így belegondolok, igen-igen, Kolozsvárt is nagyon meg lehet szeretni ám:)! Juuuj, és beszéltem volna arról is hogy vannak álmaim!! Olyan színesek! És tanulok repülni:P. Igen-igen, tudom, erre valami olyasmit válaszoltál volna, hogy "ó ez a lány, hát megint?!:P".

Persze ebből semmit sem mondtam el neked. Kizártalak, tudom.
De tudod hogy van ez... minél hosszabb ideig nem lát az ember valakit, annál kellemetlenebb az egész. Hiszen mégsem állíthatunk be csak úgy, 10 percre. Nem, nem, már nem. Ahhoz egy szép, előre eltervezett meglepetés kell. S minél tovább halogatjuk a dolgot, annál nagyobb ok is kell rá, hiszen mégsem lehet azt csak úgy, minden ok nélkül. De az okkal meg az a baj, hogy nem spontán. Hiszen eddig nem kerestelek, pont most menjek, amikor még valamit szeretnék is?

Így voltam veled is. De az ember szíve a fontos ismerőst mégsem tudja elfelejteni. Minden nap eszébe jut az a valaki, először a bűntudat nő - "hiszen megkereshettem volna", de később már csak a távolság. És minden nap egyre nehezebb megemelni azt a telefont...

De ma úgy döntöttem, hogy nem érdekel. Nem érdekel, hogy poros és ragad, nem érdekel, hogy igazából semmi lényeges mondanivalóm nincs. De ha közben eszembe jut, hogy valamit szeretnék tőled: az sem érdekel. Nem érdekel, hogy ez most nem szabályszerű - sőt! Tudod mit? Az sem érdekel, hogy sokkal fontosabb dolgom is lenne most mint veled beszélni.
Nem számít. Eldöntöttem. Öröm van bennem, és szabadság!
Ma csak hagyom szépen kicsengni...:) És ha felveszed... talán beszélgetünk... :)