Nem érdekelt, hogy olvasod-e vagy sem, csak jól esett belekiáltani, vagy fülébe súgni valamit annak az ismeretlennek, aki számomra itt te voltál. Jól esett meghúzódni egy képernyő mögé, jól esett úgy elmondani azt, aki és ami vagyok, hogy közben nem dobott senki felém sem konzervet, sem koszorút. Persze, utólag bármelyik érkezhetett, de ez az írásban már nem zavart.
Jól esett leírni néha az örömöm, és máskor ici-pici segélykiáltásokat hallatni, amit talán egy barát megsejthetett. Jól esett a semmiből elindulni, mesélve, és a Mindenben találni magamat. A mélységből a magasságba érkezni.
Sokszor fogtam neki egy-egy bejegyzésnek úgy, hogy fogalmam sem volt, hogy mit szeretnék kihozni belőle. Csak írtam. És megszületett. Nem álmodtam meg, nem terveztem el előre... csak örültem neki. Betűről betűre. Ki-ki alkotója kezében.. Én az Övében, a blogocskám meg az enyémben.
Szerettem.
Hiányzik.
És mégsem mozog a toll, nem kattognak a billentyűk. A zenét elnyomja a félelem. Talán pont miattad, akit ismerek, és ... aki elől sokszor elrejteném azt, hogy félek. Azt, hogy nincs válaszom. Azt, hogy nem tudom hogyan lesz tovább. Azt, hogy ... hogy nem bírok olyan lenni, mint egy jó vezető, egy jó keresztény, egy jó barátnő... és nem bírok olyan lenni, amilyennek szerintem egy jó énnek lennie kellene. És igen, azt is, hogy nem bírok nem megfelelni, vagy nem megfelelni akarni.
De.
Szeretném, ha ez a blog tényleg az lehetne, aminek eredetileg szántam: kísérlet, hogy megismerjem magam, és lehetőség, hogy igazán megismerj, s együtt sejtsünk meg vmit Belőle is. Szeretném elmondani, hogy akármit látsz itt, vagy olvasol: ez nem kézpénz, és nem Szentírás. Ezek a sorok egy leányzó próbálkozásai megtalálni azt, Aki számára olyan sokat jelent, és akit mégis sokszor nem ért. Megtalálni saját magát, azt az ént, akinek megálmodták egyszer. Szeretne élni. Addig ameddig. Úgy, ahogy...
"Bármi, amit mond, felhasználható maga ellen." Súgta és súgja minden mindenfelől. De más is van. Pl. Istennel mindennek gördülékenyen kell mennie. Hogy főleg mint vezető, le kell győznöm magamban minden kételyt, kérdést, nehézséget... minden fájdalmat, azt is, ami Istennel kapcsolatos. Mert nem szabad ellene tennem, mondanom, de éreznem sem. Ha nem tudok imádkozni, az bukás, és nem megengedhető. Ha minden mondatomból nem jön a folytonos derű és rendíthetetlen bizalom, akkor Istennek milyen katonája vagyok!?!
Nem tudom. Azt az egyet tudom, hogy mindennél jobban szeretem. Akkor is, ha most az ima tényleg nehezen megy. Akkor is, ha most sok dolgot nem értek. Akkor is, ha a keresztény normába nem férek bele. Akkor is, ha talán nem leszek képes vezetni azokat, akiket rám bízott és akiket úgy megszerettem. Akkor is, ha olyan bűnös leszek/vagyok, mint Saul, és ha nem tudok olyan szívű lenni, mint Dávid. Gondolkoztam ezen a napokban, és csak egyetlen egy megoldást látok: magamnak lenni.
És én most csak az vagyok, aki a szíve szeretetével próbál az Ő mindennél jobb Istenébe kapaszkodni. Nem helyesen, és cseppet sem bűntelenül. Sőt... ma pl sok kicsi kori nagyon kegyetlen tettem is eszembe jutott. El tudnék süllyedni, amikor arra gondolok, hogy már akkor bennem volt a gonoszság. Saul király akart maradni. Én arra kellett rájöjjek, hogy... nekem nem kell ezt akarni. És nem is akarom akarni. Dávid azt mondta, hogy "ha már el kell esnem, az Úr kezébe essem"... én is csak azt látom az egyetlen megoldásnak, ha én lehetek, és zuhanhatok bele Istenem tenyerébe.
Lehet, hogy újra kell tanulnom, hogy szeret. Lehet, hogy újra kell tanulnom, hogy mindent megad annak, akit szeret. Lehet, hogy ki kell várjam, amíg valahogy megértem és elhiszem, hogy vigyáz apukámra. Lehet, hogy ismét meg kell tanulnom, hogy nem szabad félni a sötétben. S lehet, hogy ezeknek az ára az, hogy nem leszek vezető, vagy nem leszek nagy evangelizátor, vagy talán tanár sem, talán jó barát sem:(, talán példa sem... talán az általam vélt "Isten nagy álmát" sem tudom beteljesíteni...
De.
És ez a de ad most erőt... Isten tenyerébe szeretnék esni. Ez az egyetlen hely, ahol tudom, teljesen biztosan tudom, hogy valahogyan mégis minden rendben lesz.
Építkezni csak onnan lehet, ahol most vagyok... nem lehet egy hamis Dávidtól folytatni... de még egy vágyképre sem lehet építeni. Nem lehet arra, amit szeretnék. De lehet arra, aki és ahol most vagyok.
És Isten nagyon jó építész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése