Történetek

Egy pici kávézóban voltam. Olivo. Elegáns, kedves, minőségi. És megszólalt a hely körülöttünk. A babszemek, az illat, de még a csészkécske is... mind-mind a történetüket mesélték. Azt, ami csak az övék. Amitől azok, amik. Mindezt olyan szépen, finoman, annyira nem tolakodva és nem rámenősen, hogy nem tudtam ellenállni. Csüngtem minden mozzanaton.

Furcsa, de nemcsak az embernek van története. Az Olivo-ban pedig a pincér és a báros is körültekintően azon voltak, hogy nem a maguk, hanem a kávé szívmelengető világát segítsenek életrekelteni.

Hagytam magam elvarázsolni, és pár órára befogadni azt a szépséget, amivel vártak engem.

Szépség és történet.
A történetem, a történeted.
Elmesélni, meghallgatni, vagy éppen segíteni az elmesélésében.
Csodálni, elkészíteni, vagy megmutatni a szépet.

Ez az én Alkotóm keze.
A hely, ahol a szépség és a történet bár adott, mégis sosem látott dimenziókat érhet el. Ahol bár nélküled is lenne élet, mégsem lenne az ugyanolyan.

És miközben a kávécskámat szürcsölöm, arra gondolok, hogy milyen szép is lehetne ez a világ és ez a történet.

Kedves kávézók. Valódi történetek. Őszinte mesélők. Figyelmes hallgatók. És Te. Ott, ahol, úgy, ahogy.

Jó kávézgatást;)!