Egy kis erős paprikás kaja, indiai szakács... és máris indokoltak a könnyek.
Nem sikerült elvinni a hétvége gondolatait. Ez ilyen, néha nem sikerül.Nem sikerült elvinni az apró-cseplő kudarcokat sem. Ez ilyen, de aztán jönnek a fogodzók, és felállunk. Fel bizony.
Apukám halálakor megfogadtam, hogy az én életem az életről fog szólni, és nem a halálról. Előre fogok menni, és olyasmit tenni, ami megéri. Nem sikerül, nem találom, nincs értelme. Ez is ilyen, tudom. S jönnek már a jobb napok, és egyszercsak minden magától összeáll majd. Magától. "Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!"
Az utolsó két vasárnap a gazdag ifjú története jött velem szembe. A "mit tegyek?"... és az: "Add el mindenedet, amid van, és kövess engem." Na meg: "Jézus ránézett és megkedvelte őt.".
Ránézett. Megkedvelte. És a kihívás. Megmondta, hogy mit tegyen, mire az szomorúan távozott. Sokszor gondolkodom, hogy nekem mit kéne tennem. Mi az a kihívás, az a konfort zónából való kilépés, az a vizenjárás, amit ma meg kéne tennem. Micsoda? Olyan sokszor eldöntöttem már, hogy ennyi volt, indulok! de mintha minden zsákutcába vezetne...
Vajon, Jézus azért nem mondja, mert nem akarja a "nem" terhét rám tenni? Nem akarja, hogy azzal kelljen élnem, hogy visszautasítottam? Ezért inkább addig vár, amíg igent tudok majd mondani?
Vagy... azért nem mondja, mert már belefáradt folyton mondogatni? Mert már annyiszor vágtam be magam után azt az ajtót?
Nem tudom. Köd van és homály. Vagy csak nekem kéne egy szemüveg. Közben meg egyre többet gyűjtök a "ha hozzámérsz, harapok"-ból. Szóval előre is bocsi a pofonokért. Nem vagyok túl könnyen simogatható egy ideje. (de jó lenne, ha elbírnád a tüskéket!)
Szeretnék hagyma lenni. Lefejhető. De nem vagyok.
Szeretném, ha valakinek fontos lenne fejtegetni.
Szeretném, ha türelmesebb lennék. Szeretném, ha nem bántanék meg olyan sokakat.
Szeretnék jobban hinni. Többet tenni. Megsejteni. Indulni.
Szeretnék butább lenni, hogy ne érdekeljen.
Szeretnék okosabb lenni, hogy változzak és változtassak.
Szeretnék bátrabb lenni. Szeretnék szebb. Őszintébb. Gazdagabb. Szegényebb.
Vajon... eljön az a perc, hogy önmagam akarjak lenni? Az az önmagam, akit már ismerek, és nem csak az, "akivé" válni szeretnék?
Jó lenne nem sajnálni azt az időt, amit ebben a keresgélésben töltök. De úgy néz ki vannak dolgok, amiket nem lehet lespórolni. Nagyon remélem, hogy egy szép napon úgy fogom érezni, hogy megérte. :P
Addig pedig: marad a bakancslistám bővítése... Végülis... amíg álmai vannak az embernek, addig csak jó, igaz? Álmodni tudok. Hinni... ó, de nehéz is! Ez a világ nem a hitet tanítja... sem Istenben, sem magadban, sem az álmokban... úgyhogy... nem a világtól fogom megtanulni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése