meglepi:)

Isten nagyon vicces:).
Amikor mar azt hinnem, hogy na most minden rendben, akkor beut a kaosz. Persze, azert nem szomorkodunk nagyon, mert hat O meg mindig szeret, es azert sok-sok vagi dolgot csinaltunk a heten. Elfogadjuk a korlataink, es mar szinte-szinte elhisszuk, hogy ez lesz az a hires perc...most, mindjart meg kell tortennie, mert ha nem, az univerzum kikel magabol, es egy mozdulattal seper le mindent, s ezzel elveszik orokre a lehetoseg, hogy reszesei es meghatarozo tagjai legyunk sajat eletunknek...ekkor szolal meg a csengo...abban a zajban, porgesben, kalapacsolasban egy kicsi kedves dallam, es felemelkedik egy fej... valaki hozzank szol, es azt mondja, amit almunkban sem gondoltunk volna...nem kreativ, nem uj...csak nem volt benne a forgatokonyvben...s ettol valahogy megint ugy vagyunk, hogy nagyon szep ez:) es minden a helyen van(vagy legalabbis ott lesz mindjart:P).
S akkor mosolyogva belepunk a bentlakasajton, mint akinek ma egy jo napja volt...
Hogy is van ez?
Isten mindig meg tud lepni:P:).



Ja, es meg valami:).
Kivettem a rozsaszint...:P ma tortent meg, hogy valahogy a zolddel is ugyanolyan lanyosan, es mosolygosan es minden erzem magam:). Szoval jor hiiiiiiiir:D: mar a zold is en vagyok:)!:) (s belatom, a blog is olvashatobb igy:P)