Egy dal jut eszembe: Megszulettem, Te adtad eletem, megszulettem, a semmibol, hirtelen. Megszulettem, Te engem akartal, megszulettem, feladatot adtal.
Meg biza. Mar egy ideje. Ez a dal mindig hozzam szolt. A semmibol,hirtelen.. Akkor van az egesznek ertelme? Hat van.. de ezt mar tudom. Most a "hogyan"-okon akadok el..
Tegnap rajottem, hogy Istent sokszor ugy kepzelem, mint egy tuzoltot. Ha baj van, en kialtok, s mar jon is. S az en hazam folyton eg. Talan pont ezert. Ha nem egne, vajon mennyire keresnem Ot? Azt hiszem ugy ismertem meg, mint Aki ott van, amikor mas nincs..
De O akkor is ott van, amikor nem vagyok egyedul. Nem vagyok egy hu barat, azt hiszem..
Par napja tervezem a blogot:D. Olyan nagyon lanyosat akartam...tudjatok, rozsaszin, viragos, es sok-sok allatfiguraval, meg mesekkel, pillangokkal...szoval olyan igazan repuloset...
Ebbe a vilagba menekulok, mikor nem birkozom meg az igazival.
Azzal, hogy most ezt orszag-vilag elott kimondom, felelosseget vallalok: ez a vilag egy buvohely, es mentsvar, alomkep, nem az igazi. Nem lakhatom ott, s ezt tudatositom magamban.
Es a napi tema:P:P:P:P:
Kicsi korom ota arra vagyom, hogy majd lesz valaki, aki nagyon szeret, es akit nagyon szeretek, es lesznek gyerekeink, akiket nagyon szeretunk, meg minden:P. Ezert imadkoztam a furdokadban. Erre gondoltam, mikor a suli szuperul ment, de egy fiu se szolt hozzam, es erre gondoltam akkor is, mikor az elso fiu levett a labamrol nehany betanult mondattal.
Aztan Istent nagyon kertem, hogy mutassa meg, kit tudnek szeretni. Nemsokara lesz ket es fel eve, hogy egyuttvagyunk Hunival. Nagyon szeretem, igen. Megis azt erzem, hogy amit a tundermeses almomban kigondoltam, az csak az en kepzeletbeli vilagomban letezik.
Felek. Es tudom, hogy nem lesz konnyu.. De Isten tobbet keszit az almaimnal, akkor is, ha elso latasra ez nem ugy tunik:P. S ennek azert orulok, mert mar az almaim szuperek, hat akkor amit O fog adni:).
Isten valaszat vartam mar egy jo ideje. Mikor kb. egy eve az elso komoly gond megjelent a lathataron, ugy ereztem Isten biztat, hogy ezt a kapcsolatot imaban "elokeszitettem", s hogy az igek, amiket kapok, batoritasok.
Ennek ellenere a bizalmam egyre kisebb lett. Nem Istenben, hanem a kapcsolatunkban. Mostanaban mindkettonkben az a kerdes mocorkal, hogy lenni vagy kulon lenni...
Tegnap arra jottem ra, hogy talan Isten nem fogja nyiltam megmutatni, hogy mit tegyunk. Nem fogja azt mondani, hogy igen, maradjatok egyutt, vagy hogy nem, szakitanotok kell. Azt hiszem annak az lenne a vege, hogy ujjal mutogatnank Ra, es "szenvednenk" az O kedveert, hogy "hiszen, Istenem, Te akartad ezt. S a Te kedvedert en meg ezt is vallalom"...
Persze. Azt hiszem ez nem az a hely, ahol Isten erre kerne.J obban szeret ennel. De segit jo dontest hozni. De lassan fel kell nonunk, s vallalnunk a donteseink kovetkezmenyeit. Nem hagy egyedul. Olyan mint mikor biciklizni tanul az ember... Elengedik, hogy repulhessen, de mindig marad valaki a kozelben...
Amugy egy jo hir: ma Hunin ugy lattam, hogy hozott egy dontest. Meg nem ertem. De remenykedem..:). Jo volt ma. Kiragasztottam a kepeinket a falra. Ez is egy dontes. Egy kicsike, hogy talan nem tepem le a kovetkezo veszekedesunknel:P. S megleptem ot Tiramisuval..olyan fincsi lett:). S mutattam neki vmit magambol...(igen, igen, az August Rush volt:P)
Amugy meg imadkozom, hogy amig ez a vihar elmulik, ne "alombeli hercegeket" kepzeljek az elso latasra szimpatikus, veletlenul eppen mellem kerulo ferfiakban (fiukban?ez hatareset:P).
Nagy csapda ez, azt hiszem.
Meg biza. Mar egy ideje. Ez a dal mindig hozzam szolt. A semmibol,hirtelen.. Akkor van az egesznek ertelme? Hat van.. de ezt mar tudom. Most a "hogyan"-okon akadok el..
Tegnap rajottem, hogy Istent sokszor ugy kepzelem, mint egy tuzoltot. Ha baj van, en kialtok, s mar jon is. S az en hazam folyton eg. Talan pont ezert. Ha nem egne, vajon mennyire keresnem Ot? Azt hiszem ugy ismertem meg, mint Aki ott van, amikor mas nincs..
De O akkor is ott van, amikor nem vagyok egyedul. Nem vagyok egy hu barat, azt hiszem..
Par napja tervezem a blogot:D. Olyan nagyon lanyosat akartam...tudjatok, rozsaszin, viragos, es sok-sok allatfiguraval, meg mesekkel, pillangokkal...szoval olyan igazan repuloset...
Ebbe a vilagba menekulok, mikor nem birkozom meg az igazival.
Azzal, hogy most ezt orszag-vilag elott kimondom, felelosseget vallalok: ez a vilag egy buvohely, es mentsvar, alomkep, nem az igazi. Nem lakhatom ott, s ezt tudatositom magamban.
Es a napi tema:P:P:P:P:
Kicsi korom ota arra vagyom, hogy majd lesz valaki, aki nagyon szeret, es akit nagyon szeretek, es lesznek gyerekeink, akiket nagyon szeretunk, meg minden:P. Ezert imadkoztam a furdokadban. Erre gondoltam, mikor a suli szuperul ment, de egy fiu se szolt hozzam, es erre gondoltam akkor is, mikor az elso fiu levett a labamrol nehany betanult mondattal.
Aztan Istent nagyon kertem, hogy mutassa meg, kit tudnek szeretni. Nemsokara lesz ket es fel eve, hogy egyuttvagyunk Hunival. Nagyon szeretem, igen. Megis azt erzem, hogy amit a tundermeses almomban kigondoltam, az csak az en kepzeletbeli vilagomban letezik.
Felek. Es tudom, hogy nem lesz konnyu.. De Isten tobbet keszit az almaimnal, akkor is, ha elso latasra ez nem ugy tunik:P. S ennek azert orulok, mert mar az almaim szuperek, hat akkor amit O fog adni:).
Isten valaszat vartam mar egy jo ideje. Mikor kb. egy eve az elso komoly gond megjelent a lathataron, ugy ereztem Isten biztat, hogy ezt a kapcsolatot imaban "elokeszitettem", s hogy az igek, amiket kapok, batoritasok.
Ennek ellenere a bizalmam egyre kisebb lett. Nem Istenben, hanem a kapcsolatunkban. Mostanaban mindkettonkben az a kerdes mocorkal, hogy lenni vagy kulon lenni...
Tegnap arra jottem ra, hogy talan Isten nem fogja nyiltam megmutatni, hogy mit tegyunk. Nem fogja azt mondani, hogy igen, maradjatok egyutt, vagy hogy nem, szakitanotok kell. Azt hiszem annak az lenne a vege, hogy ujjal mutogatnank Ra, es "szenvednenk" az O kedveert, hogy "hiszen, Istenem, Te akartad ezt. S a Te kedvedert en meg ezt is vallalom"...
Persze. Azt hiszem ez nem az a hely, ahol Isten erre kerne.J obban szeret ennel. De segit jo dontest hozni. De lassan fel kell nonunk, s vallalnunk a donteseink kovetkezmenyeit. Nem hagy egyedul. Olyan mint mikor biciklizni tanul az ember... Elengedik, hogy repulhessen, de mindig marad valaki a kozelben...
Amugy egy jo hir: ma Hunin ugy lattam, hogy hozott egy dontest. Meg nem ertem. De remenykedem..:). Jo volt ma. Kiragasztottam a kepeinket a falra. Ez is egy dontes. Egy kicsike, hogy talan nem tepem le a kovetkezo veszekedesunknel:P. S megleptem ot Tiramisuval..olyan fincsi lett:). S mutattam neki vmit magambol...(igen, igen, az August Rush volt:P)
Amugy meg imadkozom, hogy amig ez a vihar elmulik, ne "alombeli hercegeket" kepzeljek az elso latasra szimpatikus, veletlenul eppen mellem kerulo ferfiakban (fiukban?ez hatareset:P).
Nagy csapda ez, azt hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése