Tegnap ejjel ugy dontottem, hogy kerem Istent, feleje fordulok azzal a nagyon kicsi erommel, ami meg van, hogy segitsen nekem felallni. Ugy egeszen es teljesen.
Lehet, hogy illuzio volt, de en remenykedtem benne, hogy hamarabb es konnyebben atveszelem. Azt hiszem el is indultam az uton, de megse tudok szembenezni azzal a problemaval, ami most nagyon aktualis az eletemben. Ragaszkodom emberekhez, beszelgetesekhez, helyzetekhez, amiknek lehetoleg semmi kozuk sincs ahhoz, ami most velem tortenik.
Istennel nehez volt leulni az utobbi napokban. Ezert is maradtak el a bejegyzesek. Szivesebben panaszkodtam, beszelgettem massal, csak ne kelljen azzal foglalkozni, amivel kellene. Orultem mikor egyeb jart a fejemben. Aztan tegnapelott egy nagyon kedves beszelgetessorozatrol mondtunk le... Azt ereztem, hogy Isten ezt is elveszi, pedig ez egy aprocska orom volt csak.
Kimondani is szornyu, hogy ez igy megfogalmazodott bennem. De igen, ott volt. Harag volt bennem, ismet. Kire? Arra, Aki valoban a legcsodalatosabban tervezi az eletemet? Az Egyetlenre, Akinek megvan minden valasza, es Aki jobban szeret, mint amire en vagyom, es Aki jobban meg tud vigasztalni, mint barki mas a vilagon!!! Nem csak mint barki mas, akit ismerek, aki szeret... hanem mint barki a vilagon!
Ejjel kertem Istent, hogy segitsen felallni. Segitsen nekem megtalalni a kezet. Szeretnem elfogadni, es szeretnek csak altala elni, felallni, mosolyogni, es nevetni... Ujra olyan szabadon orulni, ahogy nehanyszor mar megtapasztaltam:). Vannak jo dolgok most is az eletemben. Vannak kedves emberek (akikert elkepesztoen halas vagyok:), s mind mellettem allnak. Nem akarok belejuk kapaszkodni. Tudom, hogy megtartanak, de en szeretnem ha tarsaim lennenek, nem a mankoim.
Vagyis?
Vagyis megprobalok figyelni Istenre. Jonas jut eszembe es a repkeny... Isten a feje fole teremtett egy repkenyt, es Jonas nagyon halas volt, amiert husulhet az arnyekban. Aztan, amikor Isten a repkenyt elvette, nagyon haragudt, meg is mondta Istennek: "Jogos a haragom mindhalalig!".
En is ezt a haragot ereztem...
Miert? Mert kaptam egy ajandekot Istentol, amit kesobb aztan visszavett. Pedig ha O nincs, sose kapom meg. S az hogy elvette, talan pont azert van, hogy szabad legyen a kezem, hogy atvehessem a kovetkezot.
"Az Ur adta, az Ur elvette, aldott legyen az Ur neve!" (Job 1,22)
Ezt szeretnem en is mondani:).
S akkor most? Nem tudom, igazabol. Lejart a 10 nap, s azt erzem, hogy akaratlanul is a vegere valami elindult. Ez megint nem a vege, hanem a kezdete egy uj eletnek. Egy uj embernek:). Lanynak... Nonek:)...
Most azt hiszem az az idoszak kovetkezik, amikor megkeresem magamat, es megismerem kicsit ki is ez a lany, akit Isten bizony meg igy is nagyon szeret:P.
Ma sikerult misevel kezdeni a napomat, amiert szinten halas vagyok! Holnap ujabb vizsga, ujabb izgulas, de azt hiszem, kialakul...
Minden ima jol jon, amit ertem mondtok:). Egyebkent meg... talan ma eloszor... de tenyleg azt hiszem, hogy lassan ugyan, de minden rendben lesz:)!
Lehet, hogy illuzio volt, de en remenykedtem benne, hogy hamarabb es konnyebben atveszelem. Azt hiszem el is indultam az uton, de megse tudok szembenezni azzal a problemaval, ami most nagyon aktualis az eletemben. Ragaszkodom emberekhez, beszelgetesekhez, helyzetekhez, amiknek lehetoleg semmi kozuk sincs ahhoz, ami most velem tortenik.
Istennel nehez volt leulni az utobbi napokban. Ezert is maradtak el a bejegyzesek. Szivesebben panaszkodtam, beszelgettem massal, csak ne kelljen azzal foglalkozni, amivel kellene. Orultem mikor egyeb jart a fejemben. Aztan tegnapelott egy nagyon kedves beszelgetessorozatrol mondtunk le... Azt ereztem, hogy Isten ezt is elveszi, pedig ez egy aprocska orom volt csak.
Kimondani is szornyu, hogy ez igy megfogalmazodott bennem. De igen, ott volt. Harag volt bennem, ismet. Kire? Arra, Aki valoban a legcsodalatosabban tervezi az eletemet? Az Egyetlenre, Akinek megvan minden valasza, es Aki jobban szeret, mint amire en vagyom, es Aki jobban meg tud vigasztalni, mint barki mas a vilagon!!! Nem csak mint barki mas, akit ismerek, aki szeret... hanem mint barki a vilagon!
Ejjel kertem Istent, hogy segitsen felallni. Segitsen nekem megtalalni a kezet. Szeretnem elfogadni, es szeretnek csak altala elni, felallni, mosolyogni, es nevetni... Ujra olyan szabadon orulni, ahogy nehanyszor mar megtapasztaltam:). Vannak jo dolgok most is az eletemben. Vannak kedves emberek (akikert elkepesztoen halas vagyok:), s mind mellettem allnak. Nem akarok belejuk kapaszkodni. Tudom, hogy megtartanak, de en szeretnem ha tarsaim lennenek, nem a mankoim.
Vagyis?
Vagyis megprobalok figyelni Istenre. Jonas jut eszembe es a repkeny... Isten a feje fole teremtett egy repkenyt, es Jonas nagyon halas volt, amiert husulhet az arnyekban. Aztan, amikor Isten a repkenyt elvette, nagyon haragudt, meg is mondta Istennek: "Jogos a haragom mindhalalig!".
En is ezt a haragot ereztem...
Miert? Mert kaptam egy ajandekot Istentol, amit kesobb aztan visszavett. Pedig ha O nincs, sose kapom meg. S az hogy elvette, talan pont azert van, hogy szabad legyen a kezem, hogy atvehessem a kovetkezot.
"Az Ur adta, az Ur elvette, aldott legyen az Ur neve!" (Job 1,22)
Ezt szeretnem en is mondani:).
S akkor most? Nem tudom, igazabol. Lejart a 10 nap, s azt erzem, hogy akaratlanul is a vegere valami elindult. Ez megint nem a vege, hanem a kezdete egy uj eletnek. Egy uj embernek:). Lanynak... Nonek:)...
Most azt hiszem az az idoszak kovetkezik, amikor megkeresem magamat, es megismerem kicsit ki is ez a lany, akit Isten bizony meg igy is nagyon szeret:P.
Ma sikerult misevel kezdeni a napomat, amiert szinten halas vagyok! Holnap ujabb vizsga, ujabb izgulas, de azt hiszem, kialakul...
Minden ima jol jon, amit ertem mondtok:). Egyebkent meg... talan ma eloszor... de tenyleg azt hiszem, hogy lassan ugyan, de minden rendben lesz:)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése