Szeretnem ugy kezdeni, hogy az utobbi hetek legjobb napja volt ma, de nem...
A mai nap kulonosen nehez volt, megint... Azt erzem, hogy egyre nehezebb.
Azt sem igazan ment, hogy Isten meglepijere figyeljek. Tanulnom kellett volna egesz nap, persze nem ment. Holnap ujabb vizsga, s ujabb csoda lesz, ha meglesz...
Viszont megis csinaltam ma valami kulonlegeset. Felultem egy 35osre, hogy en most korbe buszozom a "vilagot"... Na jo, legalabb vegigmegyek a teljes utvonalon:P. Meg sose mertem:P. Ma is kihagytam ket megallot (mert azzal szemben szalltam le, ahol felultem:P), de vegre szinte az egeszet vegig mertem ulni ugyanazon a szeken:P. Fura volt, mindig feltem tole, hogy az nagyon ciki, de igazabol nem is az:P.
Aztan mas szempontbol is erdekes volt ez az ut... Lazadtam megint Istennek, hogy elvette azt, aki fontos volt, es soha tobbet nem fogok talalni senkit, aki kicsit hasonlitana arra, akit varok. Haragudtam, hogy miert ilyen vagyak vannak a szivemben. Miert nem jo nekem mas is... Aztan nagyon furcsa modon, Isten elkezdett megmutatni nekem embereket a buszrol, az utcarol. Es mindegyikrol azt ereztem, hogy nem olyanok, mint amilyennek meg voltak almodva... es hogy O is rettentoen szomoru, mert az emberek nem akarnak sem jobbak lenni, sem az Ovei lenni... azt ereztem, hogy pontosan megerti mi az, ami bennem lejatszodik. Mert neki megjobban faj, hogy alig van olyan ember, aki valaszol a hivasara, es fel meri vallalni Ot es sajat magat. Azt az onmagat, aki valoban O...
Tudjatok, nem a cigiset, nem a meno fiut, nem azt, aki bolonditja a lanyokat, nem azt, aki szoba sem all egyel sem, nem azt, aki csak karomkodva ejti ki Isten nevet, nem azt, aki sosem sir, mert az ciki... hanem azt, aki o ott bent... akit meg talan soha senki se latott, de aki annyira gyonyoru...
Es akkor azt ereztem, hogy Isten velem szomorkodik, de ebben a szomorusagoban megis van remeny. Annak a szeretetnek a remenye, ahogy O most is bizik bennunk, es hisz bennunk, hogy meg most se keso, es uuuugy szeret, mintha mindig Vele eltunk volna...
Az uj eselynek s remenyet sejtettem meg...
Sok-sok embert lattam meg... fiukat, jegy nelkul a buszon, reszegen, noket, akik mar talan azt se tudjak milyen a szep, most ok is reszegek, es az a szag. es mocsok..aztan egy oreg bacsi, aki reszegen udvarolt, s aztan leesett a szekrol, de folytatta... fiatal sracokat, akik helyett egy neni adta at a helyet egy idos bacsinak... emberek, akiknek az elete... talan nem elet mar...
Isten megis mind szereti oket, es nekik is egy csodas eletet szant, nem ezt...
Gondolkozom, hogy mit tehetnek...hogy segitsek? Nem tudom, de egyutt sirok en is Vele, es egyutt hiszem en is Vele, hogy meg nem keso... Hogy utolso percben sem keso az O ajandekat elfogadni...
Nekem se... akkor se, ha most eppen nem tunik ajandeknak...
Kepzeljetek, hosszu ido ota, ma ujra lattam egy sunit a bentlakas elott:). Gyonyoru volt... s el kellett mosolyodjak:)...
Mert hiszem vagy sem, erzem vagy sem, eszreveszem vagy sem, O az ajandekait ma is adja, s celja van mindennel, ami tortenik, azzal is, ami ennyire tud fajni...
A mai nap ez volt a Bibliaban:
"Ezert, hogy el ne bizzam magam, tovist kaptam testembe, a satan angyalat, hogy arcul verjen. Haromszor kertem emiatt az Urat, hogy tavozzek el tolem, de O azt mondta nekem: 'Eleg neked az en kegyelmem, mert az ero a gyongesegben lesz teljesse.'Legszivesebben tehat gyongesegeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzek bennem. Ezert telik kedvem a Krisztusban valo erotlensegben, bantalmazasban, szuksegben, uldozesben es szorongattatasban, mert amikor gyonge vagyok, akkor vagyok eros." (2Kor12,7-10)
"Felejtem, ami mogottem van, es nekifeszulok annak, ami elottem van. Igy futok a cel fele, annak a hivatasnak a jutalmaert, amelyet Isten felulrol adott Krisztus Jezusban" (Fil3,13-14)
Amen.
A mai nap kulonosen nehez volt, megint... Azt erzem, hogy egyre nehezebb.
Azt sem igazan ment, hogy Isten meglepijere figyeljek. Tanulnom kellett volna egesz nap, persze nem ment. Holnap ujabb vizsga, s ujabb csoda lesz, ha meglesz...
Viszont megis csinaltam ma valami kulonlegeset. Felultem egy 35osre, hogy en most korbe buszozom a "vilagot"... Na jo, legalabb vegigmegyek a teljes utvonalon:P. Meg sose mertem:P. Ma is kihagytam ket megallot (mert azzal szemben szalltam le, ahol felultem:P), de vegre szinte az egeszet vegig mertem ulni ugyanazon a szeken:P. Fura volt, mindig feltem tole, hogy az nagyon ciki, de igazabol nem is az:P.
Aztan mas szempontbol is erdekes volt ez az ut... Lazadtam megint Istennek, hogy elvette azt, aki fontos volt, es soha tobbet nem fogok talalni senkit, aki kicsit hasonlitana arra, akit varok. Haragudtam, hogy miert ilyen vagyak vannak a szivemben. Miert nem jo nekem mas is... Aztan nagyon furcsa modon, Isten elkezdett megmutatni nekem embereket a buszrol, az utcarol. Es mindegyikrol azt ereztem, hogy nem olyanok, mint amilyennek meg voltak almodva... es hogy O is rettentoen szomoru, mert az emberek nem akarnak sem jobbak lenni, sem az Ovei lenni... azt ereztem, hogy pontosan megerti mi az, ami bennem lejatszodik. Mert neki megjobban faj, hogy alig van olyan ember, aki valaszol a hivasara, es fel meri vallalni Ot es sajat magat. Azt az onmagat, aki valoban O...
Tudjatok, nem a cigiset, nem a meno fiut, nem azt, aki bolonditja a lanyokat, nem azt, aki szoba sem all egyel sem, nem azt, aki csak karomkodva ejti ki Isten nevet, nem azt, aki sosem sir, mert az ciki... hanem azt, aki o ott bent... akit meg talan soha senki se latott, de aki annyira gyonyoru...
Es akkor azt ereztem, hogy Isten velem szomorkodik, de ebben a szomorusagoban megis van remeny. Annak a szeretetnek a remenye, ahogy O most is bizik bennunk, es hisz bennunk, hogy meg most se keso, es uuuugy szeret, mintha mindig Vele eltunk volna...
Az uj eselynek s remenyet sejtettem meg...
Sok-sok embert lattam meg... fiukat, jegy nelkul a buszon, reszegen, noket, akik mar talan azt se tudjak milyen a szep, most ok is reszegek, es az a szag. es mocsok..aztan egy oreg bacsi, aki reszegen udvarolt, s aztan leesett a szekrol, de folytatta... fiatal sracokat, akik helyett egy neni adta at a helyet egy idos bacsinak... emberek, akiknek az elete... talan nem elet mar...
Isten megis mind szereti oket, es nekik is egy csodas eletet szant, nem ezt...
Gondolkozom, hogy mit tehetnek...hogy segitsek? Nem tudom, de egyutt sirok en is Vele, es egyutt hiszem en is Vele, hogy meg nem keso... Hogy utolso percben sem keso az O ajandekat elfogadni...
Nekem se... akkor se, ha most eppen nem tunik ajandeknak...
Kepzeljetek, hosszu ido ota, ma ujra lattam egy sunit a bentlakas elott:). Gyonyoru volt... s el kellett mosolyodjak:)...
Mert hiszem vagy sem, erzem vagy sem, eszreveszem vagy sem, O az ajandekait ma is adja, s celja van mindennel, ami tortenik, azzal is, ami ennyire tud fajni...
A mai nap ez volt a Bibliaban:
"Ezert, hogy el ne bizzam magam, tovist kaptam testembe, a satan angyalat, hogy arcul verjen. Haromszor kertem emiatt az Urat, hogy tavozzek el tolem, de O azt mondta nekem: 'Eleg neked az en kegyelmem, mert az ero a gyongesegben lesz teljesse.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése