Nem tudnek cimet adni a mai napnak. Ugy keltem, hogy szetneztem a szobaban, es arra gondoltam, mennyire szeretnek en is egy kulon szobat. Ami csak az enyem, es ugy rendezem, alakitom, ahogyan azt en szeretnem. Egy szoba, ami meghataroz engem. Ami en vagyok. Meg sose volt kulon szobam...
A kovetkezo fontosabb mozzanat: ulok es pillangot varrok a Biblia-tartomra(mellesleg azt is mostanaban varrtam meg:). Nem is tudom mi volt benne olyan nagyszeru. Figyeltem, ahogy apro oltesekkel felkerul a minta a kek boritora. Az elejen megterveztem, berajzoltam, aztan elkezdtem varrni. Nehany oltes felresikerult, mar az eredeti rajz is lekopott... szinte el is felejtettem milyenre terveztem, de aztan megint vettem a kretat, es uj pillangoformat rajzoltam neki. Elkeszult:). Csudajo, majd nezzetek meg...
Egyebkent, ma rajzolgattam is. Alkotos nap volt. Ami furcsa, hogy ugyanazokat a lepeseket jatszodtam vegig: tervezgetes, nehany vonal, kicsi szin, probalgatas, majd ujratervezes...:P
S igen, megint ennel tobbrol beszelek. Mostanaban csak figyelem, ahogy Istennel ujratervezzuk az eletem. Igazabol azt hiszem mar az elejen volt egy terve, aztan en elkezdtem kiszinezni, s most egy olyan ponthoz erkeztunk, amikor megint a tervezo-kreta van nala, es behuzzuk egyutt a fo vonalakat... irany... vagyis segitseg...
Furcsa, mert sose mertem szembenezni azzal a gondolattal, hogy talan azok a szinek, amiket eddig hasznaltam, nem talalnak hozzam. Kozben persze folyton szaladtam Hozza, hogy megmutassam, azt, ahogy allok, elsirjam Neki, hogy valami nem az igazi, de nem akartam kretat cserelni... Nem, azt hittem, hogy megtalaltam a jo szint, csak nem tudom hasznalni. Aztan egy alkalommal, mikor mar jo rendesen kiakadtam, kivette a kezembol...
Es igen, annak a fajdalmat es haragjat erzem meg most is sokszor.
Annyira kozel engedtem azt a szint magamhoz, hogy nem tunt fel, hogy az en rajzombol egeszen mas hianyzik...Meg most is gyakran nehez elhinni...
Isten viszont kezdi megmutatni.
Igazabol eleg nehez ujra rajzolni... Probalgatni a szineket.. Felek, hogy nehogy megint ugy jarjak... Nagyon tud hianyozni az, amit mar megismertem...
Most azon probalok tullepni, hogy attol, mert egy szin az en lapomra nem talal, masera talalhat. A kretamat Isten elvette, es odaadta masnak. S ahelyett, hogy azzal foglalkoznek, hogy uj szineket fedezzek fel, szetnezzek, es igazan meglassam mennyi van meg azon az egyen kivul: en eleg gyakran meg mindig azert az egyert sirankozom...
Tudom, hogy jo lesz. Az a szin mar ott van a lapon. S tobb nem kell belole erre a rajzra. Magamtol nem vettem eszre. Talan most sem latom ezt en igy teljesen. De Isten a mu szakerto, s a legeslegjobb muvesz.
Metaforak ide vagy oda: a mai nap ujra rajzoltam. Es tetszett, amit lattam. Felfedeztem uj szineket... Felfedeztem a tervezes oromet. Az ujratervezeset. Nehez lesz ez meg...
De most vegre erzem, hogy az eletemet is szeretnem rajzolni, szinezni. Felek meg... De mar szeretnem.
Es ezert igazan halas vagyok Annak, Aki talan az egyetlen, aki fuletol farkaig erti ezt a bejegyzest es sok minden mast is...:)
A kovetkezo fontosabb mozzanat: ulok es pillangot varrok a Biblia-tartomra(mellesleg azt is mostanaban varrtam meg:). Nem is tudom mi volt benne olyan nagyszeru. Figyeltem, ahogy apro oltesekkel felkerul a minta a kek boritora. Az elejen megterveztem, berajzoltam, aztan elkezdtem varrni. Nehany oltes felresikerult, mar az eredeti rajz is lekopott... szinte el is felejtettem milyenre terveztem, de aztan megint vettem a kretat, es uj pillangoformat rajzoltam neki. Elkeszult:). Csudajo, majd nezzetek meg...
Egyebkent, ma rajzolgattam is. Alkotos nap volt. Ami furcsa, hogy ugyanazokat a lepeseket jatszodtam vegig: tervezgetes, nehany vonal, kicsi szin, probalgatas, majd ujratervezes...:P
S igen, megint ennel tobbrol beszelek. Mostanaban csak figyelem, ahogy Istennel ujratervezzuk az eletem. Igazabol azt hiszem mar az elejen volt egy terve, aztan en elkezdtem kiszinezni, s most egy olyan ponthoz erkeztunk, amikor megint a tervezo-kreta van nala, es behuzzuk egyutt a fo vonalakat... irany... vagyis segitseg...
Furcsa, mert sose mertem szembenezni azzal a gondolattal, hogy talan azok a szinek, amiket eddig hasznaltam, nem talalnak hozzam. Kozben persze folyton szaladtam Hozza, hogy megmutassam, azt, ahogy allok, elsirjam Neki, hogy valami nem az igazi, de nem akartam kretat cserelni... Nem, azt hittem, hogy megtalaltam a jo szint, csak nem tudom hasznalni. Aztan egy alkalommal, mikor mar jo rendesen kiakadtam, kivette a kezembol...
Es igen, annak a fajdalmat es haragjat erzem meg most is sokszor.
Annyira kozel engedtem azt a szint magamhoz, hogy nem tunt fel, hogy az en rajzombol egeszen mas hianyzik...Meg most is gyakran nehez elhinni...
Isten viszont kezdi megmutatni.
Igazabol eleg nehez ujra rajzolni... Probalgatni a szineket.. Felek, hogy nehogy megint ugy jarjak... Nagyon tud hianyozni az, amit mar megismertem...
Most azon probalok tullepni, hogy attol, mert egy szin az en lapomra nem talal, masera talalhat. A kretamat Isten elvette, es odaadta masnak. S ahelyett, hogy azzal foglalkoznek, hogy uj szineket fedezzek fel, szetnezzek, es igazan meglassam mennyi van meg azon az egyen kivul: en eleg gyakran meg mindig azert az egyert sirankozom...
Tudom, hogy jo lesz. Az a szin mar ott van a lapon. S tobb nem kell belole erre a rajzra. Magamtol nem vettem eszre. Talan most sem latom ezt en igy teljesen. De Isten a mu szakerto, s a legeslegjobb muvesz.
Metaforak ide vagy oda: a mai nap ujra rajzoltam. Es tetszett, amit lattam. Felfedeztem uj szineket... Felfedeztem a tervezes oromet. Az ujratervezeset. Nehez lesz ez meg...
De most vegre erzem, hogy az eletemet is szeretnem rajzolni, szinezni. Felek meg... De mar szeretnem.
Es ezert igazan halas vagyok Annak, Aki talan az egyetlen, aki fuletol farkaig erti ezt a bejegyzest es sok minden mast is...:)
annyira tetszik ez a metafora, engem megerositett, koszonom!
VálaszTörlés