Ünneplek, éneklek :)

... Istenem, az Úr el őtt,

Háladalt zengek Néki most és örökké.

Magasztalom, dicsérem én

mert nagy csodákat vitt Ő végbe. :)

És tényleg éneklek:)... Miért is? Mert Isten tegnap meglepett. És megszeretgetett. És elküldte az Ő Lelkét, hogy örüljek. Neki :)...

És én nem tudtam megállni:P...

Elgondolkoztam a két lator történetén. Ugyanaz a kereszt... ugyanott vannak mind a hárman: a két lator és Jézus. Ugyanaz a probléma, helyzet, és 3 különböző válasz:

• A bal lator nem tud túllépni a fájdalmán. Talán valamikor még Ő is hitt Jézusban. Talán valamikor még Ő is az ujjongó tömeg között sétált. Talán Jézus már az ő életében is tett csodát. De most, itt a kereszten, nem látja a lényeget... "szabadítsd meg magad, és engem is!" Ez ami ki tud jönni a száján. Ez minden, amit Jézusnak már mondani akar... Összetört... s már nem hisz abban, hogy erről a pontról is van tovább...

• A jobb lator is odafordul Jézus felé. Szinte szemtelen, amit mond, és mégis... Igen, itt vagyok a kereszten, igen, én voltam az, aki egész életében figyelmen kívül hagytalak, sose volt rád egy szabad percem, de most... most felismerlek, és ebben az utolsó percben, szinte kicsit pofátlanul ennyit mondok: "emlékezzél meg rólam". Nem mert megérdemlem. Csak mert most, ebben az egérfogóban eszembe jutott... És mert most tényleg akarom... És Jézus válasza: "még ma velem leszel a Paradicsomban!" ...még ma... és ő lesz az egyetlen ember a Bibliából, akiről biztosan tudjuk, hogy Jézussal van a Mennyországban:). Ilyen egyszerű volna?

• És Jézus. Aki fájdalmában elutasítaná a sorsát: "Vedd el tőlem ezt a kelyhet", de rögtön ezután "de ne az én akaratom teljesüljön, hanem a Tied!" És ott a kereszten, ebben az egyszerűségben - megváltja a világot. És reményt ad sok "bal latornak": higgyetek! Mi történjen még, hogy elhiggyétek, hogy vagyok? És igen, én vagyok! (...)

Ez a felismerés vezetett engem, a láthatalan szereplőjét az eseményeknek arra, hogy kiválasszam, én hogyan veszek részt a történtekben. Nekem Jézus mit jelent? Túl tudok lépni azon ami fájt? Hiszek még benne?

S örömmel jelentem minden kiváncsiskodónak, hogy tegnap arra jutottunk Istennel, hogy igen:). Meg is ünnepeltük, kaptam egy pár fülcsit:P. S fülig ér a szám:P. És most?

És most... nem hagyhatom figyelmen kívül azokat a dolgokat, amik meghatározták az életem. Sem a rossz emlékeket, sem a csalódásokat, sem az örömöket és újjongásokat. Sem a rózsaszínt, sem a szürkét. És ez így van rendben. Mindent felviszek. A keresztet a keresztre.

Kicsit úgy indulva neki, mint a bal oldali, aztán ráismerve, hogy igazából a jobb oldali szeretnék lenni, s végül elfogadva, hogy a kelyhet úgyis Isten adja, mint Jézusnak. És én néha mosolyogva, máskor összeszorított fogakkal, de akarom:).

Még egy gondolat. "Én nem vagyok Jézus, ez csak neki ment." Ne hidd, hogy ez mentesít bármi alól is. Jó kibúvónak tűnik, símogatja is látszólag a lelkünket, de Jézus ezt mondja: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt, nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek." (Jn 14,12)

Ez egyértelmű. Feladatnak épp elég :P. 

Istenem, te adj erőt nekünk hozzá :)!( igen, Őt küldjed:) )