Hallgatni kell. A másik embert.
Ahogy kiáltoz, sáros, megvert,
kisemmizett kis életét.
És látni kell a fal mögött is
az összekuszált arcokat,
mikor a könny már véres pára
s önként harapnak a halálba
a csonkká csorbuló fogak.
A csenden túl a másik csendet,
amelyben szárnytalan kerengenek
az átrettegett éjszakák.
A csillagot, mely sosem kelt fel,
hallani kell a másik ember
kimondhatatlan igazát.
(Kannás Alajos: HALLGATNI)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése