A hétvégén megvolt a flashmob. Rengeteg energiám van benne... nagyon vártam... azt akartam, hogy kikiáltsuk a világnak: Jézus él! És még sok mindent akartam... ökumenizmust... egységet... Istent adni, olyan vidáman:P:). Azt hiszem valamennyi ebből sikerült is, de mondjátok meg ti:P.
Egy gyengébbecske videó, ami egyelőre elérhető:
Ma valaki azt mondta, hogy Isten áldása van rajtam és ebben soha ne kételkedjem! Én pedig erősen próbálom elhinni ezt...
Mégis... mégis érzem, hogy az életem tele van egy csomó szeméttel.. látom, hogy milyen sok piszok van a gondolataimban és a szívemben is... Látom, hogy milyen gyarló módon vágyom arra, ami nem Istené...
És ami a legjobban fáj: a felismerés és minden nap a szembenézés azzal, hogy nem, én nem tudok jól szeretni:(. Meghasad a szívem, mert él és valahol érez, de... ami látszik, az mégis valami egészen más...Hát hol vagyok? Mit tanultam eddig? "... ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok és pengő cimbalom..."
Van? Nincs? Vajon milyen mélyre kell még ásni...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése