2012. február 24., péntek

szelíden...:)

Néha elgondolom, hogy milyen lenne úgy ismerkedni valakivel, hogy semmit se kelljen magamról mesélni... nem elmondani, hogy mit szeretek, mi és ki vagyok, és merre tartok, hogyan élek és mi és ki az aki nagyon fontos számomra, hanem csak venni a levegőt, játszani és repülni, anélkül, hogy egy konkrét tudatos szó elhangzana.
Olyan szelíden megismerni egymást, hogy fel se tűnjön... kitalálni és kifürkészni hogy ki lehet a másik, abból, ahogy jelen van és ahogy játszik:)...

Ez a játszik fura szó... de én tiszta és édi játékra gondolok, örömre, táncra és mosolyokra:).

Lehetne ez egy későbbi tudatos szabadság kezdete, talán... hm...nem tudom, de egy gondolatot megért:P:).

2 megjegyzés:

  1. Hmm...ez nekem is nagyon tetszene:)
    Szavakkal sokszor elronthatunk meghitt pillanatokat...de ez varázslatos lehetne :D

    VálaszTörlés
  2. uuuuuuuuuuuuuu, az fúúúúúúúúúú, jaaaaaaaaaj. még éreztem a szabadságot és a játékosságot meg az örömet amig olvastam :D

    VálaszTörlés

Egy meg egy, az mégiscsak kettő

...gondolatok szingliknek, és barátaiknak... ;) Mennyire lehet szenvedni valakinek a hiányától? Hogyan lehet úgy teljes életet élni, ho...