Édi nap

Hm... ismét reggel. Kettőt pillantottam, amikor rájöttem, hogy muszáj...nemsokára az óra messze elveri a 9-et, és én nem érek be. Nem lesz ima, nem lesz reggeli, nem lesz mise... és rám fognak várni. Csak egy szép vasárnapot... csak egy édi, hosszú, nyugodt vasárnapot...

A paplant magam köré csombolyítottam, és elkezdtem az imámat... "Kedves Jézus..." karcoltam a szavakat a papírra. Aztán úgy döntöttem... olvasom. És figyelem. Dávid... 30 évesen lett király. "Mert az Úr gondoskodik népéről..." meg "Boldog az, akinek az Úr az Istene..."
Az óra elütötte a fél 11et. Még csak pár szó...
10:38... kipattantam az ágyból, és eldöntöttem, hogy már csak a fél12esre érek el. Ez ilyen. Hamar felvettem a meleg pulcsimat, és picit csinosan sportosnak érezve magam, kiszaladtam a házból. Beértem. (Túlzás. Elkéstem. De csak kicsit...)

Egy pici kislány ült előttem. Szemezgettünk. Csak félve néztem, nehogy megijesszem... na meg a játék is csak úgy érdekes. Félig itt - félig ott. :) A jó Isten szelíd simogatása volt a kislány mosolya. Nézegettem, hogy vajon mit lehet és mit szabad. Végül tűrtem neki madarat:P.

A templomból kijövet, úgy éreztem, hogy ez egy más világ. Más vagyok. Nem tudom mi változott és mikor... de mintha egy másik világ lett volna odabenn - és már bennem is. Nem értettem. Hogyan sikerült? :)

Szép lassan sétáltam hazafelé. Egyik lépést a másik után. Álmodozgattam, és hagytam, hogy a gondolataim mindenfelé kószáljanak. Azt hiszem ritkán voltak ilyen üdék és szabadok. :)

A buszon egy régi, mondjuk ismerős... Az első rend hallgatás után el is döntöttem: ha ő nem, hát én sem beszélek vele. Hallghatunk is. Ma belefér. :)
Furin alakult. Egy erdei sétában végződött a dolog. Útba igazítottam. Aztán vissza.  :) Semmi rendkívüli. És mégis, csupa rendkívüli. Kettőt is láttam. Mókust:). Szép volt. Könnyű és derűs. :)

Aztán bútort vettünk. Sikerült. A barátnőm és a férje. És figyeltem, ahogy összeszereli. Nagyon ügyes. Mint egy legó, áltak össze a darabok, és a képek. És mindent nagyon könnyűnek éreztem... Tényleg a kettő jött az egy után.

"Aki éhes - az Istenre éhezik.
Aki szomjas, az Istenre szomjazik.
Aki a szépséget keresi... Istenre vágyik.
Aki nyugalomra vágyik... az Istent szeretné.
Aki a boldogságot kutatja... annak Isten hiányzik." - belém égtek a szavak a templomból.

Én mindegyiket akartam... nagyon. Sokszor. Néha könnyek között toporzékolva. Ma szép voltam. Nyugodt. És boldog. Ma végre megtalált. :)

Ritka nap. Szép. Édi. Egyszerű, közönséges - és hihetetlenül rendkívüli. Hála. :)