Azt álmodtam... (1)

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én gyakran álmodom. Egy adott ponton annyira zavartak az álmaim, hogy teljesen hadat üzentem nekik. Eldöntöttem: nálam ez kizárólag a gonosz kiváló játszótere, hogy másnapra teljesen erőtlenné és csüggedtté tegyen.

Azóta nem is figyeltem az álmaimra, egészen a múlt év novemberéig, amikor először hallottam valakitől, hogy az álmok jöhetnek Istentől, de bármilyen forrásból jönnek is: sosem véletlenül emlékszünk rájuk, Isten céllal engedi meg őket.

Őszintén: eléggé szkeptikus voltam. Persze, tudom, hogy a Bibliában Isten nemegyszer felhasználta az álmokat. Legismertebb példa József, de Sámuel, Mária Józsefe vagy éppen Pilátus feleségének álma is elég érdekes. És még találunk. Viszont én (és azt hiszem, hogy nyugodtan mondhatom, hogy a mai, racionális ember) legtöbbször figyelmen kívül hagyom (hagyja) az álmok jelentését. Akik pedig foglalkoznak álomfejtéssel (meg mindenféle varázslással), azok mind okkult hátterűek (okkul szó jelentése: feltárni valamit, amit Isten zárt el. new age, boszorkányság, varázslás... szellemi ereje van, de nem Isten, hanem a gonosz tábora). Szóval megvolt nekem is a témáról a szép véleményem.
Most úgy látom, hogy ha "Isten embere" nem foglalkozik az élet valamelyik területével, akkor ott konkoly üti fel a fejét. Ha sokáig nem foglalkozik vele, akkor talán mire észreveszi, hogy jó termőföldje lett volna, már valaki más arat ott...

Akárhogyis: az biztos, hogy vannak álmaink, és az is biztos, hogy ha a keresztények nem, hát majd mások megmagyarázzák és foglalkoznak vele. Ha meg nem hallgatunk senkire: akkor még így, álmunkban, amikor bár a racionalitásunk nem annyira aktív ellene, akkor is süket falakra talál az Isten.

Gondolkoztam azon is, hogy miért van az, hogy egyesek többet álmodnak, mások kevesebbet. Én azt hiszem, hogy mivel ez is kommunikációs forma: azt használjuk gyakrabban, amin jobban megy a kapcsolat. Isten is tuti úgy beszél hozzánk a legtöbbet, ahogy jobban fogjuk. Lehet, hogy ez legtöbbször egy másik embert jelent (mert másokra nem csukjuk rá egyből az ajtót:P), lehet hogy Bibliát, lehet hogy jeleket, képeket, álmokat, akár látomásokat.
Abban biztos vagyok, hogy Isten mindannyiunkhoz szólni akar. Lehet van aki nagyon könnyen meghallja nappal is az Ő szavát, és nincs szüksége álmokra. Lehet, hogy egyesek szíved érzékeny az Ő jeleire, amiken keresztül egész nap kommunikál.

Nálam az van, hogy mindent túlmagyarázok. És igen, túlbonyolítok. Isten szól: és én 3szor kérdezek vissza, és 5ször mondom el, hogy amit mond vagy kér, az miért lehetetlen. És ha mindezek után még nem adta volna fel, akkor elindulok ugyan, de az első kanyarnál ismét 3szor kérdezem meg, hogy biztos-e hogy jól értettem, és közben haragszom magamra, hogy ennyire nem hallom tisztán az Ő hangját. Elég idegesítő lehetek, azt hiszem...:">

Lehet, hogy Isten ezért is választotta a velem való kommunikálásban az álmokat egy hangsúlyos formának. Ezeket legalább nem tudom kontrollálni. Kár, hogy mindeddig ezeket is figyelmen kívül hagytam. November óta sokkal jobban figyelem az álmaimat. Dominic arra tanított, hogy mindig Istent kérjem, mielőtt elkezdeném értelmezni. Azt hiszem így tettem, és az egyik erőteljes (és extra furcsa:P) álmomat sikerült is megérteni. Pedig pumával álmodtam, ami nem igazán szokásom :D:P.

Pénteken ismét volt egy álmom. Nagyon furcsa, két részből állt. Ezt mesélem el nektek a következőkben, aztán pedig hozzáfűzöm a magyarázatot is. Ez az álom elsősorban rólam és Istenről szól. Két oka van annak, hogy publikusan megosztom: az egyik, hogy bíztassalak arra, hogy vegyétek komolyan az álmaitokat, és kérdezzétek meg Istent, hogy mit akar mondani általuk. Ha ez nem megy, akkor gyertek akár hozzám (hozzánk), próbáljuk meg együtt. Mi is lassan ismerkedünk a témakörrel, de kár lenne Isten szavát nem keresni... Igen, titokzatos. De igazából ezt szeretjük mi is, vagy tévednék?:P
A másik oka pedig egyszerűen az, hogy számomra akkora öröm volt ez a tapasztalat, hogy szeretném elmesélni. Csak mert ismét láttam, hogy Isten mennyire ismer engem, mennyire akar szólni, és mennyire tisztán állnak össze a szavai, még ha elsőre abban sem biztos az ember, hogy Ő szólít...dehát... Sámuel sem vette elsőre a lapot. Szóval magamon sem csodálkozom. De ahogy Ő, én is akarok válaszolni. :)

**************... folyatása következik... :) *****************